Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Irodalom
Irodalom Részletesen foglalkozik a megszállással, a tulajdoncserékkel, és az áldozattá válás folyamatával is. Külön kiemelném azt a részt, amikor a civilek áldozattá válását elemzi, ahol újszerű szemléletet alkalmaz, mert két részre osztja az időszakot: a megye területi elfoglalása, az effektiv harci cselekmények idejét magába foglaló 1945. március 2-től április 5-ig illetve, az év végéig tartó időszakra. A háborús harci eseményekkel kapcsolatba hozza az eddig kevésbé kutatott csoportot, a balesetben véletlenül meghaltak, illetve szándékosan elkövetett katonai erőszak áldozatait is. Külön kitér a kortárs szövegek szóhasználatára, amelyekben (és a későbbiekben is) a halál jellegét és a gyilkosság tényét megpróbálták tabusítani, nem nevén nevezni a történteket. A szovjet katonák atrocitásai nem maradtak mindig válasz nélkül a polgári lakosság részéről sem. A megtorlások ellenére és a súlyos büntetés kockázata mellett is időnként megpróbáltak védekezni. A következő részben foglalkozik a földosztás kérdésével is, mely a Zala megyei lakosság igen jelentős részét érintette, plusz adalék volt a földosztó rendelet pontatlan ismerete vagy szándékos „félreértése”, és az ebből adódó konfliktus is. Kiemelendő, hogy a háború utáni Európában lényeges volt a felelősök megnevezése és megbüntetése, így központi szerepe lett a különbíróságoknak, amelyek megszervezése a helyi nemzeti bizottságok egyik első intézkedése volt. A levéltári terminológia nem az igazságszolgáltatás, hanem jogszolgáltatás szót használja az ilyen típusú ügyekben keletkezett szervek és irataik leírására. Az Igazoló Bizottságok célja a háborús és más bűncselekmények elkövetőinek kiszűrése, ami egyet jelentett a régi gárda megfélemlítésével, egyben igazolásra késztetésével. A Zala vármegyei igazoló bizottságok 1948 végére 23 ezer személyt vontak igazolási eljárás alá, ez a szám a 20 év feletti népesség 10%-át jelenti. A korszakban elemi kérdés volt a közigazgatás újjászervezése, átalakítása, a hatalomért folytatott küzdelem, a rendőrség tevékenysége, a B-listázás, majd az 1947. évi választás, és annak előzményei és következményei is. A szerző részletesen foglalkozik a választási előkészületekkel, a kampánnyal, a választási eredményekkel, és az azt követő folyamatokkal is. Figyelemre méltó a hatalmon maradt vesztesek fejezete, mivel az MKP megyei vezetői nagyon bíztak abban, hogy a főispáni széket a választások után el tudják majd „hódítani” a Nemzeti Parasztpárttól. Zala megyében a magas mezőgazdasági foglalkoztatottság miatt elég nagy volt a Nemzeti Parasztpárt támogatottsága. 1947. november 22-én a NPP delegáltjaként Bencsik István lett Zala megye főispánja, aki egyébként Békés megyéből származott, előtte egy szarvasi iskolában dolgozott. Bencsik Imre maradéktalanul eleget tett a kommunisták kérésének, háttérbe szorítva a saját pártja érdekeit. A kommunista oldalról a támadás célja nem a Nemzeti Parasztpárt gyengítése, hanem a demokrácia erősítése volt. Az 1947-es választási kampány során a megyében teljesen felbomlott az MKP-SZDP együttműködésének még a látszata is. A szerző nagyon jól bemutatja azt az időszakot is, hogy az MKP-ból hogyan fejlődött ki az MDP. Hangsúlyos részét képezi a kötetnek a pártebtek kutatását középpontba állító fejezet is. Ahogy a szerző is kifejti, az elitek kutatása régi törekvése a történelemtu298
