Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Irodalom
Irodalom redukálta a társadalmi különbségeket, hiszen a Felvidékre általában a szegényebb rétegek tagjai költöztek át, másrészt felgyorsította a nyelvcserét (szlovákról magyarra), ami viszont a fiatalok nagyvárosi munkavállalását segítette (Keresztes: i. m. 363-364., 366-367., 369-370., 372., 374., 379., 388-389.) A fejezet másik írásában Várkonyi-Nickel Réka negyven év szocialista közétkeztetését vázolta fel, nem kevésbé magas színvonalon (A szocialista üzemi étkeztetés és a gyermek-közétkeztetés vizsgálata Salgótarján példáján keresztül). A tanulmánykötet utolsó, negyedik fejezetének írásai (Egyházi „reakciók”) nemcsak a különböző felekezetek tagjai elleni állami represszióra világítanak rá, hanem a vallás közösségmegtartó, egyéniséget fejlesztő erejére is. Pál János Egyházközségi élet a romániai államszocializmus idején (1945-1970). Esettanulmány a székelyudvarhelyi unitárius egyházkor Homoród menti egyházközségeiről című tanulmányában a székelyföldi magyar kisebbség egy részét választotta elemzése tárgyául, és véleményem szerint alaposan bemutatta, hogy miként próbálták a pártállami nyomás ellenére megerősíteni a magyarok felekezeti és nemzeti identitásukat. Nagy Károly Zsolt folytatta5 a Debreceni Református Teológiai Akadémián végzett személyek történetének megírását, úgyszintén a rezisztenciára fókuszálva („Valami félelem szorongat...” A „szocialista lelkésztípus” kialakítása 2. A kulturális ellenállás formálódása egy református lelkészi csoportban az 1960-as években). Horváth Gergely Krisztián írása mind egyház-, mind mikrotörténeti szempontból figyelemreméltó, és a kvalitatív megközelítés hívei is haszonnal forgathatják majd. A kommunista rendszer keresztény kritikájának határai. Dr. Kőgl Lénárd dabronyi és jásdi plébános homíliái (1953-1980) című munka értékes hozzájárulás az 1948 és 1989 közötti egyházi-kulturális ellenállás történetéhez. A kötetet záró, Szulovszky János által jegyzett tanulmány (Hitüket gyakorló pedagógusok a Kádár-korszakban) pedig azért nagyszerű, mert - a konkrét téma alapos bemutatásán túl - ez a szerző sem fél kritikával illetni a történetírás korábban tett megállapításait, azokat nem veszi át automatikusan, még akkor sem, ha azokat ismert történészek fogalmazták meg (Szulovszky: i. m. 536-542.). A tanulmányok példaértékűen mutatják be a magyarországi (kisebb mértékben romániai) társadalom történetének alakulását az 1956-os forradalmat követő negyedszázadban. A mikrotörténeti mélyfúrások részletes képet rajzolnak a véres megtorlás lezárulta után relatíve kompromisszumkész pártbürokrácia és a többségi társadalom sokszor ellentmondásos viszonyáról. Jelentős példáit láthatjuk a diktatúrával szembeni ellenállásnak (az aktív rezisztenciára lásd többek között Galambos: i. m. 76., Völgyesi: i. m. 89., Keresztes: i. m. 374., a passzívra Völgyesi: 5 A tanulmány első része a Magyar vidék a 20. században című sorozat harmadik kötetében jelent meg: Nagy Károly Zsolt: „Az Igét híven szolgálni, de a mának...” A „szocialista lelkésztípus” kialakítása 1. A keretek átalakulása (1948-1963). In: Vakvágány. A „szocializmus alapjainak lerakása” vidéken a hosszú ötvenes években 2. Szerk. Horváth Gergely Krisztián. Budapest, 2019, 279- 352. 296
