Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Irodalom
Irodalom dicséret illeti Gáty Istvánt, aki a könyvet műszakilag megtervezte és a nyomtatásra előkészítette. Összességében kijelenthetjük, hogy minden településnek szüksége lenne egy ilyen lelkes kutatóra, aki ezt a hatalmas munkát elvégzi és a munkájának az eredményeként egy ilyen kötetre, amely segít az összetört emlékezet összegyűjtött szilánkjait újra összeilleszteni. Pintér Tamás AZ ELNYOMÁSTÓL A MOZGÁSTÉR TÁGÍTÁSÁIG Lefojtva. Uralom, alávetettség és autonómia a pártállamban (1957-1980). Szerk. Csikós Gábor, Horváth Gergely Krisztián. Bölcsészettudományi Kutatóközpont - Nemzeti Emlékezet Bizottsága, Budapest, 2021, 577 o. 2021-ben a magyar fővároson kívüli társadalom államszocializmus alatti történetét földolgozó, Magyar vidék a 20. században nevet viselő sorozat immár hetedik kötetét vehette kezébe az olvasó. Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának és a Nemzeti Emlékezet Bizottságának közös Vidéktörténeti Kutatócsoportja már eddig is számos értékes tanulmánykötetet publikált. A mostani kiadványukban megjelent írások eredetileg előadás formájában hangzottak el 2019. november 7-8-án a Sárospataki Református Teológiai Akadémián megrendezett, A legvidámabb barakk? Vidéki életképek Magyarországról és Erdélyből az 1960-70-es évekből című konferencián. A tanulmányok szerzői ezúttal időben kiterjesztették vizsgálódásuk határait, vagyis most alapvetően nem a második világháborút követő évtizedre fókuszáltak, hanem a kora Kádár-kortól kezdve az 1970-es évtized végéig terjedő időszakra. A szerzők továbbra is törekedtek az „okos helytörténet” művelésére: egy-egy vidéki település históriáját úgy kívánták megírni, hogy abból az olvasó könnyen ráismerhessen a háttérben zajló makrofolyamatokra. Hangsúlyozni kell, hogy a kommunista diktatúra zsarnoki tevékenységét, erőltetett modernizációs kísérleteit nem kizárólag levéltári (párt-, tanácsi vagy állambiztonsági) források segítségével mutatták be, hanem többször is támaszkodtak más tudományok (filozófia, szociológia, pszichológia stb.) elméleti szakirodaimára is. A tanulmánykötet négy fejezetre oszlik. Az első nagyobb egységben (ez tartalmazza a legtöbb írást, szám szerint hatot), amely a Pozíciók és miliők elnevezést kapta, a diktatúra kegyeltjei és áldozatai kerültek a fókuszba. Kis József írása (A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei pártelit változása az 1960-as években) elsősorban archontológiai, illetve prozopográfiai szempontból számít hiánypótló munkának. Ispán Ágota Lídia tanulmányában a zsámbéki téeszelnökképző iskola hallgatóival foglalkozott, ezáltal fontos adalékokkal egészítette ki mindazt, amit az „új értelmiség” megteremtésének kísérleteiről eddig tudtunk. Különösen értékesnek tartom a 293
