Levéltári Közlemények, 93. (2022)

Irodalom

Irodalom

ző nagyon is hasznos tanácsokat ad, felhívva a figyelmet a túlfogyasztás elkerülésére. Nagy István jászberényi tűzoltóparancsnok a vechtai (Vechta, Németország) tűzoltósággal a testvérvárosi kapcsolat révén kialakult találkozókról, valamint a személyes kapcsolatokról elevenítette fel emlékeit - írásának német rezüméje feltétlen gesztusértékű. Itt kapott helyet a Nem múlhat el nyomtalanul című kötet recenziója, mely alcíme szerint a Boldogháziak emlékkönyve, s több mint hétszáz oldalas terjedelme alapján talán meg is felel eme célkitűzésnek. A könyvet a már több helytörténeti kiadványt jegyző BOLDOGBT, vagyis a Boldogháziak Baráti Társaságának Egyesülete adta ki, s a recenzens tudomása szerint már tervezik a folytatást is. A kötetet Wirth Gábornak Jászár okszállás turisztikai helyzetéről, illetve az abban lévő lehetőségekről szóló tanulmánya zárja, azzal a konklúzióval, hogy a turisztikai desztinációk szórványossága a települések összefogásával és együttes infrastrukturális fejlesztésükkel ellensúlyozható.

Egy ilyen közös infrastrukturális fejlesztés a Jászsági Évkönyv, egyszerre kalendárium, antológia és almanach, mely kohéziót erősít, hagyományt ápol és értéket közvetít, miközben recens problémákkal, és a jövőbeni lehetőségekkel is foglalkozik. Adja Isten, hogy tehesse ezt a következő harminc évben is! Olvasásra - nem csak jászságiaknak - szeretettel ajánlom.

Törőcsik István

A NEGYVENHATOSOK EMLÉKEZETE

Pintér Tamás: „Ó, ti fiúk, barnák, szőkék...”. A 46-os gyalogezred első világháborús emlékezete. Csongrád-Csanád Megyei Önkormányzat, Szeged, 2022, 127 o.

Az idősebb generációkhoz tartozó olvasóknak a negyvenhatos számról leginkább talán egy bizonyos sárga villamos jut az eszükbe Eisemann Mihály halhatatlan slágere nyomán. A magyar hadtörténelem rajongói azonban - kivált, ha dél-alföldi (konkrétan szegedi) kötődésűek is egyben - jó eséllyel a Tisza-parti város egykori híres házi ezredére, a báró Elazai Samu nevét viselő cs. és kir. 46. gyalogezredre asszociálnak. Nyilván főleg az ő érdeklődésükre tarthat számot ez az elegáns, karcsú kötet, amely idén nyáron jelent meg nyomtatásban (és került fel egyúttal a világhálóra, ingyenesen elérhető formában).

Szerzőjét, Pintér Tamást aligha szükséges bemutatni a magyar első világháborús szerepvállalás története iránt érdeklődő olvasóközönségnek: ő a Nagy Háború Blog alapító-főszerkesztőjeként mára már széles körű ismertségre és elismertségre tett szert mind a szűkebb szakmai, mind a szélesebb olvasói közösségben. Ráadásul mostani munkája a korábbiakhoz hasonlóan messzemenően támaszkodik egy jól felépített szakmai-kutatói csapatra, melynek magját az említett blogot működtető baráti munkatársak adják, amely azonban bármikor számíthat egy, hozzájuk ezer szállal kötődő „külsősök” rendkívül jól működő informális hálózatára. Ez a külö-284