Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Irodalom
Irodalom településein rendezve, nem ritkán 100 fő feletti résztvevővel - ezeken a beszámolókat/felolvasásokat gyakran zenei produkciók színesítik a zeneiskolai tanároktól a pávaköri fellépésig sokféle szólamban és műfajban. Az utóbbi években kialakult 300 példány fele/harmada elfogy kereskedelmi úton (jelentős az előfizetők száma és nem csupán a Jászságból). Kérdés, hogy támogatások meddig tudják ellensúlyozni a nyomdai előkészítés és a nyomtatás költségeinek növekedését - nem lehetetlen, hogy a kiadvány jövője egyre inkább az interneten van. A régebbi számok ott egyébként is elérhetők (többek közt az Arcanum felületén). A jubileumi szám tartalmát szinte teljes egészében átlengi a vándorlás, az utazás, a hazatalálás, illetve a honvágy hangulata, ennek művészi, vagy éppen tudományos eszközökkel történő megjelenítése, a középkori jászok hadi utazásaitól eljutunk a 19-21. századi jászsági utódok világjárásainak történeteihez, miközben a máshonnan a Jászságba származott vagy itt született, és helyben maradt polgártársaink érdemei és teljesítménye előtt is tisztelegnek egyes szerzők. A Művészet rovat első írásának egyik szerzője maga a főszerkesztő, Pethő László, aki Bojtos Gábor szolnoki főlevéltárossal a Csontváry Kosztka család jászapáti vonatkozásait kutatja. A festő Anna Valéria nevű húga egy Jászapátira kinevezett járásbírósági albíróhoz ment férjhez 1895-ben, ekkortájt apjuk, Kosztka László is ide költözött és még évekig praktizált orvosként, illetve gyógyszerészként. 1904-ben Jászapátin temették el, sírját később exhumálták, jelenlegi nyugvóhelyének a szerzők nem jutottak nyomára. Buschmann Éva Andrea Ballarddal készített interjút, aki testvérével együtt a Bergendy együttes énekeseként vált ismertté. A „Mészáros ikrek” pályafutása Jászberényből indult, emlékeit és az együttes tagjaként szerzett élményeit meséli el a beszélgetés során. A Kecskés Anna grafikussal készült interjúban az angol mesekönyveket illusztráló művésznő mesél életéről a jászberényi indulástól az angliai megérkezésig. Majzik Róbert üvegművészt még távolabbra vetette a sors Jászberényből; Tokióban él és alkot magánvállalkozásban, s a Csörgő Terézia által készített interjú olvasása közben a sok színnel festett alkotásokat ábrázoló fotók láttán sajnálhatjuk igazán, hogy az évkönyv képanyaga fekete-fehérben jelenik meg. A könnyedebb hangvételű interjúk után egy nekrológot olvashatunk. Kovács Andrásné Rozika néni jászfényszarui magyartanár és drámapedagógus életútját tanítványa, Erdei Gábor idézi fel. Jávor Anna a jászárokszállási Szentháromságtemplomról frissen megjelent könyv kapcsán tekinti át a korábbi irodalmat és a templom képzőművészeti értékeit. A História rovat első írásának címe tanárok, tanítók és hitoktatók két világháború közötti utazásaihoz ígér adatokat, Bojtos Gábor azonban kész pedagógusi életrajzokat közöl, olyan érdekességekkel, mint például a Berente Lajos jászapáti főbíró és Weitz Jozefin, a jászapáti polgári leányiskola igazgatónője között lezajlott lokális „háború”. Kotán Dezső jászberényi születésű tengerész, a Magyar Királyi Tengerészeti Akadémia igazgatója életét Horváth József nyugdíjas hajóskapitány idézi fel. A Jászsághoz, alánokhoz és oszétekhez több szálon kötődő keletkutató, Erdélyi István munkássága előtt Jancsik Balázs írása tiszteleg. Erdélyi nem csupán 282
