Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Műhely - Paksy Zoltán: Az egyházpolitikai törvények megszületése Magyarországon a 19. század végén
Műhely A katolikus társadalom aktivizálódásának másik példáját a katolikus nagygyűlések megrendezése mutatta, amelynek szervezését az említett főrendiházi ellenzék vezetői vállalták. Ez a rendezvény a világi hívők tömeges bevonásának a lehetőségét teremtette meg a politikai életbe, egyben országos propagandát is jelentett.93 Ennek kezdetét a vármegyei katolikus nagygyűlések jelentették, melyből az elsőt Sopron vármegye klérusa szervezte meg 1893. február 20-án. Ezen csak Sopron vármegyeiek vettek részt, mintegy kétezer fő, s a gyűlést Esterházy Miklós Móric vezette le. Ezt követte a komáromi 1893. április 23-án, amelyen ötezer fő vett részt, de már megyén kívüliek is. Ennek szervezője és levezető elnöke az elkereszteléseiről híressé vált Molnár János komáromi apátplébános volt, de beszédet mondott Esterházy és Szapáry László gróf, valamint mások mellett „a fiatal papi generáció példaképe”, Prohászka Ottokár is, ő a keresztény szövetkezetekről tartott előadást.94 A harmadik a szabadkai nagygyűlés volt, 1893. november 26-án, amelyre már az ország minden katolikus hívőjét meghívták, s fő témáját már egyértelműen az egyházpolitikai törvényjavaslatok elleni tiltakozás adta. Ezen is kb. kétezer ember vett részt, s a szabadkai Pest nevű szállodában tartott rendezvényen újra a fáradhatatlan Esterházy elnökölt. Ezt követte a komoly szervezőmunka után megrendezett monstre budapesti nagygyűlés, 1894. január 16-án, amelyet a püspöki kar is már hivatalosan országos katolikus nagygyűlésnek hirdetett meg. Ekkor már folytak az országgyűlésben a házassági törvényjavaslat bizottsági tárgyalásai. A pesti Vigadó zsúfolásig megtelt, mintegy hatezer ember vett részt az eseményen, az elnöki funkciót Zichy Nándor látta el. A rendezvény forgatókönyve, nyilván gazdagabb tartalommal, de hasonlóan alakult, mint a többi nagygyűlésen. Ezúttal is Veni Sancte szentmisével kezdődött, majd Vaszary Kolos hercegprímás tartott megnyitó beszédet. Ebben az 1790. évi törvényekre hivatkozva a protestánsokkal azonos jogokat követelt egyháza számára, azaz, hogy „bármely rangú és állású protestáns egyének vallásuk szabad gyakorlata következtében vallásukkal ellenkező cselekedetekre semmi szín alatt, semmiféle büntetés alatt nem kényszeríthetők”. Szerinte kora Magyarországán a kormány erre kényszeríti a katolikusokat az egyházpolitikai törvényekkel.95 A katolikus sajtó díszkiadásban, szinte diadalként ünnepelte a rendezvényt: „Ütött a zsidó-protestáns-szabadkőműves koalíció” által rákényszerített „katolikus rabszolgaság” végórája! - hirdette a Religio.96 „Nekünk, katolikusoknak, nagy okunk van megelégedéssel, sőt lelkesedéssel tekinteni vissza január 16-ára!” - írta a 93 A katolikus nagygyűlések előzményeit és történetét részletesen lásd Gianone András, Klestenitz Tibor: Katolikus nagygyűlések Magyarországon. Budapest, 2017. 94 Religio, 1893. április 29. 275-276. 95 Religio, 1893. január 20. 41-53. 96 Religio, 1894. január. 262
