Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Műhely - Paksy Zoltán: Az egyházpolitikai törvények megszületése Magyarországon a 19. század végén
Műhely már 1882-ben kész tényként kezelte, hogy Magyarországon a „zsidó térhódítás” megtörtént, a hatalom, ha nem is nyíltan, de a zsidók kezében van.61 Ugyancsak árulkodó volt a katolikus egyházi társadalom egy részének szerepe az Istóczy-féle antiszemita mozgalomban. Több példát láthatunk arra, hogy a katolikus alsópapság egy jelentékeny része támogatta a párt törekvéseit. 1881. december 29-én a szombathelyi püspökség vasvári esperesi kerületének katolikus papsága - amely nagyjából egybeesett Istóczy választókerületével - országos visszhangot kiváltó kérvényt küldött az országgyűlésnek. A beadványban azt kérték, hogy a parlament semmiképpen ne hagyja jóvá a zsidó-keresztény házasság törvényjavaslatát, sőt törölje el az 1867. évi zsidóemancipációs törvényt is. Ahogy írták, fellépésük oka határt szabni „a zsidóság túlkapásainak, az általa előidézett morális és anyagi pusztulásnak, amely pusztulás csak a tatár és török által véghez vitt pusztítással hasonlítható egybe”.62 Amikor a tiszaeszlári per befejeződése után az országban súlyos zavargások és pogromok kezdődtek, kiderült, hogy a háttérben, a felbujtók között sok esetben a helybeli falusi plébánosokat kell keresni. Tisza Kálmán miniszterelnök ezért kénytelen volt bizalmas levélben felszólítani a legsúlyosabb zavargások színteréül szolgáló zalai, somogyi és veszprémi területek püspökét, hogy azonnal lépjen közbe és állítsa le a papjait.63 „Betétetünk egyik kimagasló pontja a zsidókérdés. Mi már jeleztük álláspontunkat ebben a kérdésben és távol attól, hogy az erőszakos és igazságtalan üldözésekben kitört antiszemitikus mozgalmak védelmét magunkra vállalnánk, mégsem tagadhatjuk, hogy e mozgalomnak némiképp megvan a maga jogosultsága. Ha a zsidó faj kétségbevonhatatlan túlkapásai ellen a keresztények önvédelemre kelnek, ha ez önvédelemben megtartják ama határokat, melyeket az igazság és a szeretet szab, akkor az ilyen mozgalomnak jogosultságát és megengedett voltát kétségbe vonni nem lehet” - írta a Religio.64 Az 1884. évi országgyűlési választásokon az Antiszemita Párt jelöltjei között több katolikus pap is volt, közülük ketten mandátumot is szereztek. Egyikük, Zimándy Ignác tanár, törökbálinti plébános szerint „minden hű katolikus papnak nemcsak, hogy nem tilos, nemcsak nem szégyen antiszemitának lenni, hanem annak 61 Zsidókérdés. Magyar Állam, 1882. május 30. 1. 62 Paksy: i. m. 74-76. 63 Uo. 157. „Ezen rendháborúság egyik okául felhő zatik, hogy a Zala megyében lévő római katolikus papság is az antiszemitikus nézeteket pártolja. [...] Tisztelettel fölkérem, hogy az egyházi hatósága alatti papságot óvatosságra inteni és oda hatni méltóztassék, hogy az illető lelkészek a híveiket ezen emberbaráti, keresztényi szeretettel ellentétben lévő, vétkes és a résztvevőket súlyosan sújtó mozgalmakban való részvéttől magokat távol tartani igyekezzenek” - írta Tisza. 64 Religio, 1884. január 2. 5-6. 254
