Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Karika Tímea: A magyarországi hadigondozás szervezetének és a hadigondozottak sorsának alakulása 1914–1933 között
A magyarországi hadigondozás szervezetének és a hadigondozottak sorsának alakulása megindult szerveződések is. Már a háború legelején több, segítő célú szervezet alakult meg - közülük az egyik legismertebb az Auguszta főhercegnő által létrehozott és a nevét is viselő Auguszta Gyorssegély-alap volt, amely mellett még számtalan egyéni akció, egyházi és egyesületi gyűjtés révén kezdtek felhalmozódni a segélyezésre fordítható pénzösszegek és más javak. Ezek összehangolására és szétosztására jött létre az Országos Hadsegélyező Hivatal és az Országos Hadsegélyező Bizottság, amelyek ugyan állami akaratból születtek meg, de teljesen a társadalomra támaszkodtak, hiszen nem volt hivatalszervezetük és a kormány anyagi forrásokat sem biztosított a működésükhöz. A háború elején jószerivel az egyetlen, az állam által a hadiveszteséget szenvedettek részére nyújtott segítség a pénzellátás volt. A hadirokkantak, -özvegyek és -árvák járadékának folyósítását az 1875. évi LI. és az 1887. évi XX. törvénycikk alapján a honvédelmi minisztérium és a pénzügyminisztérium intézte, akár a hivatásos, akár a besorozott állományról volt szó. A több mint harminc évvel korábban hozott jogszabályok által biztosított rokkant- és özvegyi nyugdíjak összege azonban lehetetlenül alacsony volt, s vásárlóértéküket a háborús infláció még inkább csökkentette. Egy közlegény özvegye például évi 48 korona nyugdíjban részesült, amely a háború utolsó évében mindössze 3 kg disznózsírra volt elegendő vagy 61 kg barna kenyérre, esetleg 26 liter tejre. A hivatásos katonák özvegyei és a rokkant tisztek, altisztek járandóságukat tekintve jóval kedvezőbb helyzetben voltak, ám arányuk kisebb mértékű volt a besorozott állományhoz tartozókéhoz képest, akik között ráadásul - ahogy a Vöröskereszt Egylet fent idézett statisztikája is mutatja - többségben voltak a földművelésből élők. A besorozott földművesek és családjaik képezték a háború legnagyobb kárvallottjainak rétegét: az ő megélhetésük került leginkább veszélybe, hiszen a rokkant és súlyos, tartós betegséget szerzett földművesek voltak legkevésbé alkalmasak az addigi megélhetésüket biztosító nehéz fizikai munkák elvégzésére, a más szakmára való átképzés esetükben volt a legkevésbé megvalósítható. A járadékok mellett az állam hadisegélyt és lakbérsegélyt is folyósított a rászorulóknak,4 s helyzetük könnyítésére tett néhány kisebb intézkedést, ám a pénzellátásuk viszonylagos rendezésére csupán a háború után kerülhetett sor. A Csonkított és Béna Katonákat Gondozó Bizottság és a Rokkantügyi Hivatal tevékenysége A hadigondozás intézményrendszerének kiépítése csupán 1915 tavaszán, több mint fél évvel a hadba lépés után kezdődött el, amelynek legfőbb oka az volt, hogy a cs. és kir. hadügyminisztérium maga akarta irányítani a folyamatot, ám annak 4 A segélyezésről lásd bővebben Suba János: Az Országos Hadigondozó Hivatal. Rendvédelem-történeti füzetek, 2010. 21. sz. 125-126. 23
