Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Műhely - Paksy Zoltán: Az egyházpolitikai törvények megszületése Magyarországon a 19. század végén
Az egyházpolitikai törvények megszületése Magyarországon a 19. század végén a minisztériumot, hogy még „ezen ülésszak alatt terjesszen elő törvényjavaslatot”, amely kimondja a hitfelekezetek egyenlőségét, a kötelező polgári házasságot és anyakönyvezést, valamint az egyházi bíróságok eltörlését. Ezután Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter kért szót, aki nem támogatta egyik javaslatot sem, hanem csupán a bizottság határozati javaslatával értett egyet, hogy a minisztérium, vagyis az ő minisztériuma terjesszen elő törvényjavaslatot, s mindjárt közölte is, hogy ennek eleget is kívánnak tenni. Ezután több hozzászóló következett, komoly vita kerekedett, amelyet végül név szerinti szavazással zártak le. Ez úgy zajlott, hogy először a házbizottság határozati javaslatáról szavaztak, s ha ez többséget kap, akkor Irányi és Tisza törvényjavaslata automatikusan elesik, ami meg is történt. így szavazott Eötvös József, Trefort Ágoston, Pulszky Ferenc, Zichy Nándor és a jelen lévő Deák Ferenc is, hogy csak néhány ismert vagy az eseményekben fontos szerepet játszó személyt említsünk. Ez a vita tehát azzal zárult, hogy a kormány fog törvényjavaslatot előterjeszteni még abban a parlamenti ciklusban. Eötvös állta is a szavát, és így kerülhetett az országgyűlés elé 1870. április 7-én a „vallás szabad gyakorlatáról és a vallásfelekezetek egyenjogúságáról” szóló javaslat.8 Ez csupán egyetlen paragrafussal volt bővebb az Irányi-féle tervezetnél, s az első három pontja tartalmilag is azonos volt azzal. Kimondta, hogy a polgári és politikai jogok gyakorlása független a vallási hovatartozástól. A polgárok a törvények betartása mellett „szabadon egyesülhetnek vallásos testületté s illetőleg egyházzá”, s ezek egymás és az állam felé egyenlők. Felettük az állam gyakorolja a felügyeleti jogot. A katolikus egyház és az állam kapcsolata azonban az eddigiek szerint változatlan marad a katolikus autonómia törvénybe iktatásáig. Kimondta továbbá, hogy a gyermekek vallásáról a szülők döntenek, de 18 éves kora után bárki vallást változtathat (a nők férjhezmenetelük után). Ida a szülők között nincs egyezség, akkor a fiú az apa, a leány az anya vallását követi. S végül deklarálta a polgári házasság elvét, de azzal, hogy azt majd külön törvény fogja szabályozni. A törvény indoklása kimondta az alapvető polgári jogelvet, vagyis, hogy a vallás magánügy, az államnak csak annyi köze van hozzá, hogy egyformán biztosítsa mindenkinek a törvények sérelme nélküli vallásgyakorlás lehetőségét. A benyújtott törvényjavaslatot azonban a parlament nem kezdte tárgyalni, az ügy egyre húzódott. Ebben nyilván szerepet játszott az is, hogy Eötvös József 1871. február 2-án váratlanul elhunyt. Az utóda a miniszteri székben Pauler Tivadar lett, akihez Irányi 1871. május 13-án kérdést intézett, hogy a bizottságok miért nem tárgyalják már a törvényjavaslatot és felszólította a házelnököt, hogy sürgesse a tárgyalást.9 Ez azonban nem történt meg, a törvényjavaslatot abban a parlamenti cik8 KI 1869-1872. IV. kötet, 257-258. 427. sz. Indokolás: uo. 259-262. 9 KN 1869-1872. XVI. kötet, 225. 1871. május 13. Irányi 1871. április 3-án egy másik kérdést is intézett az igazságügyminiszterhez, hogy a törvényjavaslat kiegészítését jelentő polgári házasságról szóló törvényjavaslat készül-e, van-e lehetőség arra, hogy a kormány azt is benyújtsa, és együtt tárgyalják a két javaslatot? Uo. XV. kötet, 377. 1871. április 3. 237
