Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Műhely - Réfi Attila: „Vélek megesmérkedvén, kéntelenek valánk lengyelül is galagyolni”. Nyelvi sokszínűség a Habsburg-tisztikarban a 18–19. század fordulóján
Műhely ók is rendszerint jó lehetőséget nyújtottak az adott nyelv elsajátítására, illetve gyakorlására. Miután a tisztek, döntően életerős férfiak voltak aligha meglepő, hogy az idegen állomáshelyeken kialakított személyes kapcsolataik között a helyi hölgyekkel kötött ismeretségek gyakorta meghatározóak voltak. Utóbbiak iránti vonzódásuk, illetve a ténylegesen is létrejött szerelmi viszonyaik pedig, úgy tűnik, különösképp motiválták őket az esetleges nyelvi korlátok felszámolására és a helyi nyelv elsajátítására. Wass Pál egyik korábban idézett leírásából is felettébb kitűnt, hogy Siena városának szemrevaló „fejérnépi”, illetőleg a velük való kapcsolatteremtés lehetősége jelentős ösztönző erővel bírtak számára, de nem volt ez másként ezrede korábbi, 1814-1815. évi galíciai állomásozása során sem. Ekkor ugyanis a szép lengyel asszonyok és lányok voltak rá hasonlóan intenzív hatással, amint az a következő leírásból is jól látszik: „Itten Dolinában65 császári-királyi camaralis sótisztség66 lévén [...] különbrangú tisztviselők s hivatalbéliek, urak is voltak, s néhány lengyel nemesek is valának. Kik között igen szép úri asszonyok s kisasszonyok, de az utolsók.67 68 közül kevesen, akik németül tudtak, tehát magunk is lassanként vélek megesmérkedvén, kéntelenek valánk lengyelül is galagyolni6& Én magam meglehetősen tudtam utoljára69 lengyelül, mivel a parasztokkal sok hajam volt a katonai kovártélyok70 iránt, s egy Máriska nevű igen szép lengyel parasztleányka esmerősném is vala, akitől tanultam.”71 Jól látható tehát, hogy Wass Pál esetében a lengyel nyelv elsajátítására való késztetésben, majd annak gyakorlati megvalósításában jelentős szerepet játszottak a vonzó galíciai nők. A nyelvtanulás ilyetén kellemes módjára Hegedűs István korábban szintén idézett önéletírásában is találunk példát, mégpedig a franciák elleni II. koalíciós háború (1799-1801) alatti itáliai állomásozása kapcsán: „A Sós-tenger szélén már mi ekkor voltunk, GENUA hegyein előbbre nyomultunk. Quartélyra szállottunk, nyugodalmas helyre, Nem volt hát szükségünk többet a lágerre.72 65 Ma: Dolyna, Ukrajna. 66 Kamarai (kincstári) sóhivatal. 67 Értsd: utóbbiak. 68 Gagyogni. 69 Utóbb, egy bizonyos idő után. 70 Kvártély, szállás. 71 Wass: i. m. 38. 72 (Katonai) tábor. 218
