Levéltári Közlemények, 93. (2022)

Levéltártan - Bánki Zsolt István: A névterek mint a hiteles tudás forrásai. A Nemzeti Levéltár névtér projektjének bemutatása

A névterek mint a hiteles tudás forrásai A hitelesség Egy névtér értékét az határozza meg, hogy a szolgáltatott adatokat mennyire tekinthetjük hitelesnek. A döntő kérdés az, hogy mi, vagy ki garantálja, hogy hihe­­tő-e az, amit a névtér állít egy adott entitásról. Ennek módját minden magára vala­mit is adó intézménynek, vállalkozásnak meg kell találnia és ezt nyilvánosságra is kell hoznia. A Petőfi Irodalmi Múzeum például úgy döntött, hogy személynévterét publi­kált, nyomtatott adatforrásokból építi és ezeket az adatforrásokat minden egyes entitásnál közli. Ez a döntés garantálja, hogy az adat ellenőrizhető, tartós forrásból származik (vs. az internet illékonysága). Ez az eljárás persze nem oldja meg az élet­rajzi lexikonok egymástól örökölt hibáinak a pontatlanságát, de elegendő bizton­ságot jelent, még az adateltérések kezelésére is. Az egyik hitelesítő út tehát az adatforrások biztonsága. A másik, legalább ennyi­re fontos lehetőség, ha egy intézmény vállalja a felelősséget az általa felvett, gondo­zott és publikált adatokért. Tipikusan ilyenek a nemzeti közgyűjtemények adatbá­zisai. Bár ezek az intézmények sem tévedhetetlenek, de egy adatot hitelesnek tekinthetünk csupán azért, mert a Magyar Nemzeti Levéltár, a Magyar Nemzeti Múzeum vagy az Országos Széchényi Könyvtár közli. Ezt bizton elvárhatjuk ezek­től az intézményektől. Nyilvánvalóan a hitelesítő tényezők sorába tartozik a tudományos életben betöltött szerep is. Az információközvetítéssel foglalkozó intézeteknek is létezik szakmai validáló szerepe, amint azt az általunk is nagyra tartott Getty Research Intstitute fémjelzi. Az információkeresés támogatása Az adatok pontos rögzítésén alapuló adatfeltáró munka azt az elvárást támasztja az archivátorral szemben, hogy a dokumentumon szereplő alakot tükrözze a leírás­ban. Ezzel az eljárással azonban jelentős információs zaj keletkezik, mert az egyes entitásoknak, amelyek a valóságban azonosak, egymástól eltérő alakjai jönnek létre. Ezt a szóródást fokozza az a tényező is, hogy egyes entitások megnevezései és tartalma is megváltozhat az idők folyamán. A névterek használata kiküszöböli a fenti problémát és hatványozottan ponto­sítja az információkeresés folyamatát. Fel tudjuk készíteni ugyanis a névterünket, arra, hogy Bia és Torbágy esetén detektáljuk a két egykori település összeolvadását Biatorbágyban és tetszés szerint kereshessünk az egyes névalakokra, vagy akár az összes előfordulásra is. Ehhez hasonló esetek természetesen minden névtértípus­­ban szép számmal fordulnak elő, elegendő csak a személyek neveinek változataira utalnunk. Ezt a funkcionalitást nem tudnánk elérni névtérhasználat nélkül. 185

Next

/
Oldalképek
Tartalom