Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Levéltártan - Bényei Balázs István: Az irat fogalmának átalakulása a 19. századtól napjainkig
Levéltártan Herzog József a magyar levéltári terminológia tárgyában írott értekezésében lényegében a holland kézikönyv fondfogalmának értelmében határozza meg a levéltár kifejezés legszűkebb értelmezését, amely ebben a felfogásban „jelenti azoknak az iratoknak és hozzájuk tartozó mellékleteiknek összességét, amelyek valamely hatóság, testület, társaság, család, személy stb. (a levéltárt létrehozó tényező) tevékenységével, működésével kapcsolatosak és rendeltetésszerűen annak birtokába tartoztak.” Az irat fogalma tekintetében ugyanakkor megjegyzi, hogy levéltári értelemben a köznapi használatnál tágabb jelentésű, mivel az nemcsak kézzel írott, hanem sokszorosítás útján előállított is lehet (például alsóbb hatóságokhoz beérkezett körrendeletek).3 Fekete Nagy Antal ezen szöveghelyet a magyarországi gyakorlatnak legjobban megfelelő meghatározásként értékelte.4 A brit levéltárügy szempontjából meghatározó, első ízben 1922-ben, majd 1937-ben javított és kiegészített kiadásában megjelent munkájában Hilary Jenkinson szintén a levéltári anyag megragadására helyezi a hangsúlyt. A record és az archives kifejezések összevetésében az utóbbit tartja megfelelőbbnek, ami alatt lényegében a levéltári tételt érti. Figyelmet érdemlő érvelése, miszerint a record egyrészt túl szűk értelmű, mivel az kimondottan a „megcáfolhatatlan írásbeli tanúvallomás” értelemben használatos, másrészt általánosabb értelemben beletartoznak a másodlati és másolati példányok is, amelyek nem tartoznak a levéltári anyag körébe.5 Az archives fogalmán belüli egyedi irat értelemben a document kifejezést alkalmazza, és járja azt meglehetős részletességgel körül. Úgy véli, hogy a levéltár részét képező iratok lényegi eleme, hogy valamely hivatalos ügy részét képezzék és hivatalos hivatkozás céljából megőrizték. Ezen túlmenően minden ezekhez csatolt, eredetileg nem irat jellegű melléklet is ennek részévé válik. Ezt a kitételt különösen tárgyi iratmellékletek esetében hangsúlyozza, amelyek megközelítésében mindenképpen a levéltári anyag részét képezik, mivel leválasztásuk veszélyezteti az eredeti dokumentum értelmezhetőségét. Az angol szakember összegezve a dokumentumok körébe tartozónak tekintett minden kéziratot, anyaguktól függetlenül, így az írógéppel vagy más gépi úton készült írást (script), ezek reprodukcióit, továbbá minden olyan anyagi bizonyítékot, amelyeket a dokumentumhoz csatoltak, vagy észszerűen feltételezhető, hogy annak részét képezi, vagy ahhoz csatolták.6 A magyar gyakorlat tekintetében a levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. törvénycikk megalkotásakor még nem tartották szükségesnek az iratfogalom definíciószerű meghatározását, azt köznyelvileg értelmezhetőnek tekintették, ahogy a 3 Herzog József: Magyar levéltári terminológia. Levéltári Közlemények, 10. (1932) 1-2. sz. 1-11., 4. 4 Fekete Nagy Antal: A levéltárak kialakulása. Levéltári Közlemények, 14. (1936) 23-36., 25. 5 Hilary Jenkinson: A manual of archive administration. London, 1937,2. vő. Dictionary of archival terminology = Dictionnaire de terminologie archivistique: English and French with equivalents in Dutch, German, Italian, Russian and Spanish. Szerk. Peter Walne. 1984, 23., 83. 6 Jenkinson: i. m. 4-7. 144
