Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Levéltártan - Bényei Balázs István: Az irat fogalmának átalakulása a 19. századtól napjainkig
Bényei Balázs István AZ IRAT FOGALMÁNAK ÁTALAKULÁSA A 19. SZÁZADTÓL NAPJAINKIG A magyar levéltári gyakorlatban mára sarokkővé vált iratfogalom általános jelleggel alkalmas mind az iratképzőknél őrzött, mind a levéltári anyag részévé váló adategyüttesek leírására. A fogalom a hagyományos, papíralapú írásbeliségben gyökeredzik, amelynek jelentéstartalma a gépi adatfeldolgozás, majd még inkább az elektronikus iratok, a digitalizáció megjelenése révén jelentős átalakuláson, bővülésen ment keresztül. Ennek a változásnak a megragadása jól szemlélteti a technikai feltételek alakulásának, valamint a levéltárelmélet ezzel összefüggő fejlődésének irányát. Az irat köznyelvi felfogásának lényege valószínűleg nem sokat változott a 19. század óta, ahogy annak elnevezése is megmaradt, megjelenése, kezelésének módja, illetve szabatos, elvi igényű megragadásának időbeli alakulása ugyanakkor tükrözi mindezen változásokat. Az irat fogalmát eredendően köznyelvileg értelmezhetőnek tekintették, amely ezen klasszikus felfogásban összekapcsolta a hordozót és az adattartalmat.1 Fogalmi kérdés elsősorban a levéltári anyag körébe tartozó archív alia elkülönítése szempontjából vetődött fel mind a nemzetközi, mind a hazai gondolkodásban. Sámuel Muller, Johann Adrian Feith és Robert Fruin holland levéltárosok 1898-ban megjelent munkájának, a „holland kézikönyvnek” a levéltárelméletre gyakorolt hatása aligha túlbecsülhető. Az iratfogalom definitiv jellegű meghatározásának igénye még nem merült fel, a fond fogalmának megragadása ugyanakkor rendkívül lényeges abból a szempontból is, hogy mi minősül egy fond részének, vagyis mi az, ami levéltári szempontból iratnak tekintendő. Meghatározásuk szerint „a fond azoknak az írott, rajzolt vagy nyomtatott dokumentumoknak az összessége, amelyeket hivatalból átvett vagy kiállított valamely hivatal, vagy annak valamely hivatalnoka, feltéve, hogy ezeknek a dokumentumoknak az volt a rendeltetése, hogy az adott hivatalnál vagy annak hivatalnokánál maradjon.”2 1 Irat szócikk: „Leírt betűk vagy szók összege, valamint azon papír vagy hártya is, melyen valami írva van.” A magyar nyelv szótára. Szerk. Czuczor Gergely, Fogarasi János. Pest, 1862.; Irat szócikk: „Hivatal, intézmény, szervezet által rendsz. meghatározott alakban kiállított, vmit igazoló, bizonyító írás. ” Magyar Nyelv Értelmező szótára; „A record may be a sheet of paper with some writing on it, or a single map. In this case a record becomes synonymous with a document. ” Luther H. Evans - Edythe Weiner: The Analysis of County Records. American Archivist, 1938. 4. 186-200., 186. 2 Samuel Muller - John Adrian Feith - Robert Fruin: A levéltári rendszerezés és leírás kézikönyve. Budapest, é. n., 70. 143
