Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Káli Csaba: Határok nélkül. Menekülők, kitelepítettek, partizánok a magyar–jugoszláv határ zalai szakaszán a második világháború után
Hétköznapi háború a svábok egészségügyi és élelmezési helyzetét, bejelentve, hogy nem vállalja tovább a felelősséget a rövid időn belül bekövetkezhető katasztrófáért.30 Valószínűleg a magyar hatóságoktól függetlenül is zajlottak egyeztetések a háttérben a szerelvény sorsát illetően, mivel másnap, február 10-én késő délután orosz tisztek és a jugoszláv hatóságok végre átvették a vonatot és az visszaindulhatott Jugoszlávia felé.31 Mivel a vonatról a murakeresztúri veszteglése során többen is leszálltak, illetve leszöktek élelem és tűzifa szerzése érdekében, őket a magyar hatóságok, határvadászok fogdosták el és több ütemben, legtöbbjüket pár nappal később tették át a határon, míg néhányukat csak hónapokkal később. így például a Letenyei Járási Rendőrkapitányság 1946 májusában adta át a nagykanizsai rendőröknek a 32 éves Probst Máriát és az 56 éves édesanyját, Probst Erzsébetet, akik osztrák állampolgároknak vallották magukat és az ominózus szerelvénnyel telepítették ki őket Jugoszláviából, majd toloncolták vissza őket Bécsből az ismert körülmények közepette. Elmondásuk szerint a határközeli - horvátok által lakott - Semjénházán húzták meg magukat.32 Szintén nevet is adva egy másik földönfutóvá tett kitelepítettelek, megemlíthetjük a 34 éves Senekowitsch Leopoldinát is, akinek apját Senekowitsch Jánosnak, anyját Meilenic Rózának hívták. Leopoldina 1946. február 17-én a nagykanizsai kórházban szülte meg kislányát, Senekowitsch Matildot, akinek Nagykanizsa lett a szűkebb hazája. Anyja, Leopoldina sajnos nem sokkal később Nagykanizsán, 1946. április 22-én fertőzésben meghalt. Matildot egy kanizsai házaspár örökbe fogadta és más néven, saját gyermekükként nevelték fel.33 Mint a történet elején említettem, a murakeresztúri halotti anyakönyv bejegyzése szerint 1946. január 26. és február 10. között 77 halottat szedtek le a vagonokból és temették el őket a község temetőjében.34 A vonat ezután továbbindulhatott Jugoszlávia irányába, és ezzel ez a fajta „emberkereskedelem” - Magyarországon keresztül - leállt. 1946. február 11-én 15 órakor temették el az utolsó áldozatokat. A falu sírásója tehenes fogatával a vasútról a temetőbe szállította a holttesteket, ahol a használható ruhadarabjaikat levetette róluk, ugyanis ezek a holmik szolgál30 HU-MNL-OL-XIX-B-l-j 679/1946. Távirat, Nagykanizsa, 1946. február 9. 19:30 óra. 31 HU-MNL-OL-XIX-B-l-j 679/1946. Távirat, Nagykanizsa, 1946. február 12. 9:00 óra. 32 HU-MNL-ZML-XXIV.14. Letenyei Járási Rendőrkapitányság iratai. 991/1946. és 998/1946. 33 HU-MNL-ZML-XV.41.b.-496. 10. 34 HU-MNL-ZML-XXXIII.l.a. Halotti anyakönyv, Murakeresztúr, 1946. Az 1-92 év között elhalálozottak esetében a halál okaként szinte kivétel nélkül kimerülés, végelgyengülés volt megjelölve. A magyar belügyminiszter már korábban, 1945 októberében rendeletet adott ki a szomszédos országokból idetoloncolt német nemzetiségű lakosok visszatoloncolásáról. (161.050/ 1945./I./3. sz. BM rendelet) HU-MNL-ZML-V.1734.b. Keszthely Nagyközség iratai. Közigazgatási iratok. 6238/1945. A Murakeresztúri Körjegyzőség iratai között megtalálhatóak azok a cédulák, amelyekre a svábok - vélhetően az életben maradt rokonaik, ismerőseik - felírták az elhunytak nevét, születési idejét és lakhelyét. HU-MNL-ZML-V.1749.a. Murakeresztúri Körjegyzőség iratai. Közigazgatási iratok. 1767/1946. 118
