Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Káli Csaba: Határok nélkül. Menekülők, kitelepítettek, partizánok a magyar–jugoszláv határ zalai szakaszán a második világháború után
Határok nélkül Murakeresztúrra való visszaérkezésemkor a szolgálatban lévő őrséget újólag kioktattam, hogy a szerelvény tagjait a szerelvény közvetlen környezetét elhagyni ne hagyják, valamint a község lakosságát is tartsák távol a szerelvénytől. Egyben utasítottam a Murakeresztúron állomásozó tiszti őrshöz beosztott Sárkány Sándor ny. alhdgy. [alhadnagy] urat, hogy minden beálló változást távbeszélő útján azonnal jelentse a kapitányságomnak. A fenti intézkedések után tértem vissza Nagykanizsára. A fentiek tudomásul vételét és esetleges bővebb jelentéstételre, amennyiben az a továbbiakban szükségessé válna, további parancsot, illetve a szállítmány átadására sürgős, esetleg újbóli diplomáciai intézkedést kérek.”26 Bő egy héttel később, február elején még mindig a murakeresztúri állomáson vesztegelt a szerelvény a hányatott sorsú, egyre rosszabb állapotban lévő sváb kitelepítettekkel. Környefalvy százados február 7-én este a Belügyminisztériumba tett rövid táviratbeli jelentése szerint a nagykanizsai járási főjegyző 20 mázsa kenyérgabonát szerzett, amit gyorsan megőröltek és abból sütöttek kenyeret, így számítása szerint napi 20 dkg kenyérhez juthattak a vonaton lévők. A közeli erdőkből pedig fát juttattak a vagonokba, így lehetett némi fűtést biztosítani.27 A százados két nappal később, február 9-én reggel egy újabb táviratában újfent az élelmezés nehézségeiről jelentett, mivel a helyi lakosság az élelmiszergyűjtéshez nem járult hozzá. Ennek a helybeliek szegénysége és nélkülözése mellett az is oka lehetett, hogy a vonaton továbbterjedt a vérhas és tífuszjárvány, minekutána ezen a napon a jelentés szerint már 70 fölé emelkedett a halottak száma, és vélhetően erről a lakosság is tudomást szerzett, így semmilyen formában nem szerettek volna érintkezni a vonaton lévőkkel.28 Ettől függetlenül előfordult, hogy helyi civilek megpróbáltak segíteni a szerencsétlen kitoloncoltakon. Gadányi György murakeresztúri lakos vasutasként teljesített szolgálatot az egyik határhoz közeli vasúti őrhelyen, akinek így szó szerint rálátása volt az eseményekre. Amikor felesége élelmet vitt neki, az asszonynak megesett a szíve a vagonba zárt és élelemért könyörgő svábokon és az egyik marhavagonba be akart adni egy darab kenyeret, amikor - nagy valószínűséggel - egy magyar határvadász lábfejen lőtte a fiatalasszonyt, amint arról a már idézett hírlapi cikk is beszámolt. Ugyanekkor lőtték hasba az egyik vagonból kiszabaduló és élelem, valamint ivóvíz után induló Kern Róbert nevezetű személyt, amiről már szintén esett szó.29 Visszatérve a rendőrtiszt jelentéseire, ugyanaznap este, tehát február 9-én már drámai hangot ütött meg egy újabb táviratában a rendőrtiszt, tarthatatlannak ítélve 26 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: HU-MNL-OL) XIX-B-l-j Belügyminisztérium, Közrendészeti főosztály iratai (a továbbiakban: XIX-B-l-j) 679/1946. Jelentés, Nagykanizsa, 1946. január 29. 23:00 óra. 27 HU-MNL-OL-XIX-B-l-j 679/1946. Távirat, Nagykanizsa, 1946. február 7. 23:00 óra. 28 HU-MNL-OL-XIX-B-l-j 679/1946. Távirat, Nagykanizsa, 1946. február 9. 8:45 óra. 29 HU-MNL-ZML-XV.41.b.-496. 10. 117
