Levéltári Közlemények, 93. (2022)
Hétköznapi háború - Cservenka Ferdinánd: Szlovákok szovjet hadifogságban, kitekintéssel a szlovák és a magyar hadifoglyok sorsának hasonlóságaira és különbségeire
Hétköznapi háború ukrán, harmincnyolc német, huszonhét magyar, öt cseh és három lengyel nemzetiségű. A hadifoglyok felülvizsgálata során megbízhatatlannak minősítettek minden magyar és német, három cseh, egy ukrán és egy lengyel, valamint huszonnégy szlovák hadifoglyot. így a Jefremovban állomásozó csehszlovák alakulatokhoz 2 028 szlovák hadifogoly csatlakozott.75 1944. június elején létrejött a csehszlovák 1. hadtest parancsnoksága. Ez a hadtest két gyalogdandárból, egy légideszant-dandárból (hetven százalékát szlovák katonák alkották), egy önálló harckocsidandárból, egy tüzérezredből, egy híradózászlóaljból, egy utászzászlóaljból egy felderítő századból és egy törzsszázadból állt.76 Az 1944. augusztus 29-én kirobbant szlovák nemzeti felkelés után Ferdinand Catlos tábornok, nemzetvédelmi miniszter és Jozef Turanec77 tábornok is a szovjetek fogságába kerültek. A Butirszkaja (Butirka) börtönben helyezték el őket. A szlovák haderő keleti fronton résztvevő alakulatainak tisztjei és katonái közül a szlovák Nemzetvédelmi Minisztérium adatai szerint 2 243 főt nyilvánítottak eltűntté, kétszázkilencvennégy fő esett hadifogságba és hatszáztizenhét dezertált. Ezek létszáma összesen 3 154 fő, amely alátámasztja a csehszlovák alakulatoknál lévő 3 027 szlovák katona létszámát. Voltak olyan szlovák tisztek és katonák is, akik nem akarták megszegni a szlovák államnak tett esküjüket. Úgy tekintettek a Szovjetunió mellett harcoló csehszlovák alakulatokra, mint amelyek Szlovákia ellen is hadba vonulnak. Az utolsó szlovák hadifoglyok, az 1. gyaloghadosztályból - 1944-ben - átszervezett 1. műszaki hadosztály tisztjei és katonái voltak. 1945 márciusában 3 800 szlovák katona esett szovjet fogságba Pápa és Tét térségében. 75 Uo. 266-267. 76 Jozef Belko: Zápisník z Vychodného frontu. Bratislava, 1965, 208-209. 77 JozefTuranec (1892-1957): szlovák tábornok. A csehszlovák haderőnél őrnagyi rendfokozatban teljesített szolgálatot. 1939 májusában alezredessé léptették elő, 1940. január 1-jétől pedig már ezredes. 1940 szeptemberében a szlovák 1. hadosztály parancsnoka lett. 1941 augusztusától novemberéig a szlovák Gyorshadosztályparancsnokaként működött, majd visszatért Szlovákiába. 1941-ben kitüntették a II. osztályú vaskereszttel. 1942 januárjában (II. osztályú) tábornokká léptették elő. Ez év februárjában a Pozsonyba látogató Wilhelm Keitel tábornagytól megkapta az I. osztályú vaskeresztet. 1942-ben visszatért a Szovjetunióba, és áprilisban átvette a Gyorshadosztály parancsnokságát. Alakulatával részt vett a Rosztovért folytatott harcokban. 1942 augusztusában a német vaskereszt lovagkeresztjével is kitüntették, amelyre nagyon büszke volt. 1942 szeptemberében ismét átadta a Gyorshadosztály parancsnokságát, ezúttal Stefan Jurech ezredesnek, majd visszatért Szlovákiába. 1943. január 1-jétől a katonai hírszerzés vezetője lett, ezután 1944. január 1-jétől a szárazföldi haderő parancsnokaként működött. 1944. augusztus 25-én a szlovák kormány - német nyomásra - a szlovák haderő főparancsnokává nevezte ki. 1944. augusztus 29-én Besztercebányára repült, ahol a felkelők elfogták őt, majd később a Szovjetunióba szállították, ahol fogságban tartották. 1947 januárjában Catlos tábornokhoz hasonlóan a szovjetek őt is átadták a csehszlovák hatóságoknak. Pozsonyban bíróság elé állították. Golyó általi halálra ítélték, majd az ítéletet később - Turanec kérésére - 30 év fogságra változtatták. Egészségügyi problémákkal küszködött. 1957. március 9-én a lipótvári börtönben halt meg. 1968-ban földi maradványait Lipótvárról Trencsénbe vitték, ahol eltemették. Jasek - Kincok - Lackó: Slovenskí generáli ... 2013, 245., 257., 261., 267-268., 271., 273-274., 278., 285-287., 292., 295-298., 301-303. 102
