Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Seres Attila: Civilizációk törésvonalán. Márton Áron és az erdélyi katolicizmus a szovjet egyházpolitika frontterében a sztálini és hruscsovi korszakban
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok Constantinesu-Ia§i egyhónapos szovjetunióbeli hivatali útjáról Karpov terjedel mes, hétoldalas összefoglaló beszámolót készített az SZKP Központi Bizottsága számára, amelyben részletesen kitért a Márton Áront érintő megbeszélésre is. A jelentés tehát a legfelsőbb pártszerv asztalára került, ami egyúttal az állami döntéshozatal csúcsszervének is minősült, de kizárólag a Központi Bizottság tagjainak tájékoztatását szolgálta, semmilyen döntést vagy határozatot nem hoztak róla. A dokumentum fejlécén lévő érkeztető pecsét szerint ugyanis azt visszaküldték a Központi Bizottság Általános Osztályának, amely kizárólag a tájékoztatásra szánt információk szintetizálására és archiválására volt hivatott.54 54 Karpov összefoglaló beszámolója az SZKP KB számára Constantinescu-Ia§i szovjetunióbeli látogatásáról. Moszkva, 1955. december 14. Rosszijszkij goszudarsztvennij arhiv szocialno-polityicseszkoj isztorii (a továbbiakban: RGANI), f. 5, op. 30, gy. 93,1. 40-46. 55 Volokityina - Murasko - Noszkova: i. m. 439. 56 A román és a magyar történetírás is úgy véli, hogy Márton Áron szabadon bocsátásában is szerepet játszhattak a „hruscsovi enyhüléssel” a Szovjetunióban észlelhető - és Romániába a Szovjetunió felől hullámokat keltő - kedvezőbb egyházpolitikai tendenciák. Nagy Mihály Zoltán - Denisa Bodeanu: i. m. 52. 57 Poljanszkij záradéka Vlagyimir Szemjonov külügyminiszter-helyettes számára. Moszkva, 1956. június 20. GARF, f. 6991, op. 3, gy. 134,1. 2-14. A már többször is idézett orosz monográfia szerzői nem zárják ki, hogy Constantinescu-Ia§i személyes állásfoglalása mögött a szocialista táboron belül zajló változások, a Sztálin halála után kialakult helyzet, az SZKP XX. kongresszusának előszele rejlik, vagyis az új tendencia, amely azt jelezte, hogy a kelet-európai kommunista pártok fokozatosan és részlegesen eltérnek az erőszakos módszerek alkalmazásától a politikában.55 Nyilvánvalóan megalapozottnak tekinthető ez a feltételezés, hiszen ahogy azt már korábban említettük, az 1956. február 14-én elkezdődött XX. kongresszus nyilvánosan is deklarálta a Sztálin halála után meginduló politikai enyhülési folyamatot. Nem mellékes az sem, hogy a börtönbe juttatott katolikus papság amnesztiája a már említett, Vatikánnal szembeni korábbi álláspontot revideáló s kiegyensúlyozottabb szovjet vonalvezetés jegyében összhangban állt a szovjet szándékokkal is.56 Erre utal egy másik dokumentum is. A bécsi szovjet nagykövetség 1956. június 20-án kelt jelentésében hivatkozott az osztrák katolikus klérus azon kezdeményezésére, amely a Kelet-Európábán letartóztatott katolikus főpásztorok szabadon bocsátására irányult, ehhez kérték a szovjet diplomácia segítségét. Ezt a jelentést a Külügyminisztérium illetékességből megküldte Poljanszkijnak is, s mellékeltek hozzá egy listát a még börtönben sínylődő katolikus egyházi vezetőkről. Értelemszerűen közöttük volt Mindszenty József neve is. Poljanszkij záradékolta a tárca átiratát, s ebben felvetette azt a lehetőséget, hogy menjenek az osztrák papság kérése elé, és szovjet részről is segítsék elő a „népi demokratikus országokban” még börtönbüntetésüket töltő katolikus papok szabadlábra helyezését.57 Feltűnő, hogy Márton Áron személye a kiszabadulása utáni időszakban, házi őrizetének ideje alatt is úgy jelenik meg a szovjet diplomáciai jelentésekben, mint 120
