Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)
Egy nunciusi jelentés forrásértéke által megfogalmazott örökös királyság elve ebben a megközelítésben nem más, mint arra irányuló törekvés, hogy az „örökletes betagozódás” a rendi alkotmány szabályai szerint és annak fennmaradásával menjen végbe. Az 1665-ös esztendő tervezgetései, a Giulio Spinola nuncius elé tárt koncepció voltaképpen 1723. évi Pragmatica Sanctióhoz vezető folyamat korai előjátéka. Jegyezzük meg végül, hogy rövid úton el kell vetnünk Benczédi azon meglátását, miszerint Szelepchény úgymond „ravaszkodott” volna, és nem adott minden információt tovább, hogy a szervezkedés esetleges sikerére is biztosítsa magát. Egy eredménnyel járó összeesküvésben, egy új Zrínyi/Nádasdy/Rákóczy-rezsimben Szelepchénynek „semmiféle lapot nem osztottak volna” - pongyolasága ellenére talán ez a legkifejezőbb megfogalmazás. Elég, ha a Nádasdy-féle Óraimban róla mondottakra („ordét, visít...”), vagy Báthory Zsófia erős ellenérzéseire gondolunk, aki a Kollonich-Pálffy-féle puccsot is támogatta a prímás visszaszorítása, sőt megbuktatása érdekében. Szelepchény koncepcionális okok mellett személyi indítékok, érdekek miatt is mindvégig az udvar oldalán volt már 1667-1670-ben. Nem véletlenül szerepelt elfogásának terve egyes összeesküvők programjában, amelyre ő maga is hivatkozik később.171 Az is adatolható, hogy az 1665. évi közös gondolkodás után a rendi vezetők korábbi személyi ellentétei már 1666 nyarára kiújultak.172 171 Szelepchény tervezett elfogására: Pauler: Wesselényi, I... 205-209.; valamint II... 156-158. 172 A nádor már 1663. augusztus 22-én felháborodva kelt ki Lobkowitz előtt a kancellár mérhetetlen harácsolása miatt, miközben kötelességeit az Érsekújvár-közeli surányi várral szemben elhanyagolja. Javasolta Bécsbe menekített kincsei lefoglalását Mátyás király példájára. (1683-ban Kollonich meg is valósítja ezt!) 1666. július 23-án ismét súlyos vádakkal illeti Szelepchényt, az uralkodó előtt őt vádolja a Balassa-féle lázadás értelmi szerzőségével, hogy azt állítja magáról: az Ô kezében van a királyi hatalom stb. Egyúttal aggályát fejezte ki, hogy Nádasdyt is ellene fordították. Óváry: i. m. 201. (n. 1255.) és 236. (n. 1481.) Mindeközben a Nádasdy-Szelepchényviszony sosem normalizálódott igazán. 173 A török orientációra többek között: Benczédi: A Wesselényi-féle... 602-609. * Spinola nuncius jelentésének tanúsága szerint az alternatív politikai, közjogi program 1665-ben fogalmazódott meg Szelepchény és vele együtt a status ecclesi asticus vezetőinek fejében. Méghozzá egy olyan program, amely alapvetően szintén csak katolikus rendiséggel, katolikus királysággal, sőt fejedelemséggel számolt volna. Nem tévedünk, ha kijelentjük: a protestánsok inkább választották volna a török behódolást, mintsem egy esetleges pápai hűbért. Mint ahogy tudjuk: a Szapolyai-féle út, egy erdélyi típusú megoldás lett végül Wesselényi szervezkedésének fő vonulata.173 A szentszéki protektorátus elképzelése az 1664-es országos csalódás, illetve a közjogi és külpolitikai eufória világában keletkezett. A Rajnai Szövetség és XIV. Lajos csapatainak megjelenése, a képviselőikkel folytatott korrespondencia kitágította a magyar rendek világképét. Ügy tűnt, a Habsburgoknak 91
