Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok A dokumentum Szegedy Ferenc Lénárt egri püspök iratai között maradt fenn, nyilvánvalóan terjesztés céljából a prímási kancellárián készült másolatban: „Vettük kegyelmed levelét, és az mit szóval pater Sambar 147 által üzent, megértettük. De édes püspök uram, nem köll azoktul az nyughatatlan seditiosusoktul [lázadóktól] annyira tartanunk, vagy félnünk, paveant illi et non paveamus nos [ők féljenek és nem mi]: mert ezek ollyanok, ami nemök azok a sáskák, kikrűl Sz. János in Apocalypsi ír: sunt sine rege et capite [király és fő nélkül vannak], tanulhatnának a megromlott fejektül, Bán uramtul, aki sógorával edgyütt kemény arestom alatt vagyon. íme mint rontá magát, feleségét, gyermekiit és sógorát, minden jovaira már Őfelsége kezét tette; ezennel többen is (amint vélnek az emberek) lésznek ollyanok, akik hassonló kelepczében esnek. Az hadak máris megindultak, e jövő szerdán Posonynal lésznek, akik Morvából és Csehországból jönnek, Vágújhely és Trinchin között meg fognak csak ezekkel egyezni, akik peniglen Slesiaból és Suecziából,148 azok Jablonkán mennek által. Hada Őfelségének elegendő lészen, csak adhassunk elegendő provisiót nekik, adgyon számot róla Isten s világ előtt, aki azt a sok idegen németet nyakunkba hozta, én eléggé munkálkottam, hogy az szegény hazát minden alkalmatlanságoktul megoltalmaztam volna, de ha így akarták némelyek nyughatatlan elméjek praecipitantiavival [megzuhanásaival], úgy vegyék hasznát. Tarcsa és éltesse Isten sokáig jó egésségben kegyelmedet. Most többet nem írhattunk, mivel Őfelsége kihívtaván Laxemburghba bennünket, ím szintén a szekérbe ülünk” - fejezte be sorait Szelepchény.149 147 Sámbár Mátyás S.I. 148 Sueczia az Orbis Latinus szerint a nyugat-poroszországi Schwetz (Swetense Castrum). 149 A Bécsből írt levél címirata: „Paria litterarum illustrissimi domini archiepiscopi Strigoniensis ad dominum episcopum Varadiensem”. EFL AS n. 45 (Epist. ad episc. Szegedy, 1668-1670). Szelepchény ekkori magatartására lásd Pauler: Wesselényi, II... 55-59. is. Zichy István ugyanekkor hasonló információkat közölt a pozsonyi kamarával. Benczédi László: Az 1670. évi tiszavidéki felkelés és társadalmi háttere. Századok, 1975. 509-550., 527-528. A prímás e levelében kárhoztatta a felelőtlen politizálást, s szemlátomást berzenkedett az ország német megszállása ellen. A csapatok hadmozdulatairól pontos értesülései voltak, ezeket egyaránt szerezhette az Udvari Haditanácstól, illetve a hágók közelében lakó papjaitól, intézőitől, kamarai tisztviselőktől. Információit nyilvánvalóan az ellenállás demoralizálása céljából terjesztette. Az összeesküvés felszámolásakor huzamosabb ideig Bécsben tartózkodott, I. Lipót tartotta ott, és rendszeresen részt vett a császári döntéshozatalban, rendre kijárt Laxenburgba, majd Ebersdorfba is. Szelepchény óvatossága nem volt hiábavaló, stratégiája mindezen jelekből ítélve bevált, politikai ösztönei nem csalták meg. Ugyanakkor a helytartótárs Nádasdy Ferenc szeptemberi letartóztatása kétségkívül számára is jelentősebb turbulenciát okozott. Az országbíró magából az összeesküvés folytatásából, az 1670-es felkelés előkészítéséből már inkább ki-, mintsem bennmaradt. A rendi szervezkedést és egy 84
