Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)
Egy nunciusi jelentés forrásértéke tudósította - még pár nappal helytartói kinevezése előtt -, hogy a nádorválasztó és királynékoronázó diéta a császárné várandóssága miatt bizonytalan időre halasztódik, cseppet sem méltatlankodott.134 Ilyennek a későbbiekben sem találjuk nyomát. 1665 végéhez képest 1667-re I. Lipót esetleges utódlásának kérdése lekerült a politikai realitás napirendjéről, 1669-től pedig - még ha egyelőre leánygyermek is - volt élő örököse a császár és királynak. Lipót pedig olyannyira egészséges és ambiciózus volt, hogy családja spanyol ágának kihalása esetére igyekezett biztosítani örökösödési jogait a világbirodalom nagyobbik részére. Miként korábban utaltunk rá, a francia diplomácia már 1667 őszétől ebbe az irányba lépett a titkos tárgyalások megindításával.135 Lipót esküvője után Párizs valószínűtlennek tartotta, hogy olyan szerencsében legyen része, miszerint a Habsburgok mindkét ága egyszerre haljon ki. Az 1668. januári titkos egyezség nemcsak távol tartotta a császárt a beavatkozástól a devolúciós háborúba, hanem egyúttal annak bizonysága is, hogy az európai nagyhatalmi politikában Spinola nuncius 1665. novemberi kijelentése vált igazodási ponttá, miszerint Lipótot „az igazságos és irgalmas Isten nem hagyja el... és számos utóddal fogja megáldani császári véréből”. 134 Lásd Szelepchény levelét Szegedy Ferenc kancellárhoz, Pozsony, 1667. április 19. Egri Fő egyházmegyei Levéltár, Archivum Secretum [EFL AS], n. 45. (Epist. ad episc. Szegedy, 1668- 1670). Wesselényi nádor március 23-án hunyt el Zólyomlipcsén. Az említett főherceg (Ferdinánd Vencel) 1667. szeptember 28-án született meg, de alig négy hónapot élt. Az udvar 1667 őszén, 1668 tavaszán mind a nádorválasztás, mint a királynékoronázás miatt hajlott volna a diéta összehívására, amitől végül a mind feszültebb belpolitikai helyzet miatt állt el. Benczédi: Rendiség, abszolutizmus... 140. 2. j. 135 Vö. Bérenger: Une tentative... 221-236. 136 A kancellár „házy szolgha” jellegére vö. „írom kegyelmednek...” n. 415. A folyamatra, melyben a kancellár/kancellária az ország/rendek és az uralkodó közös intézményéből/tisztségviselőjéből az utóbbiévá válik: Fazekas: Kancellária... 5-6. és 97-99. Megjegyzendő azonban, hogy mindennek ellenére - s annak dacára, hogy az ország prímásai általában csupán alkancellárként tekintettek az udvari kancellárra -, a nyitrai vár Szelepchény által megkezdett erődítését befejező Pálffy Tamás a vár kapuja fölé „Cancellarius Regni Hungáriáé ”-ként írta ki magát az 1670-es években, mely felirat ma is látható. Szelepchény az 1665. végi „szervezkedése” szálait, amelyet Spinola nuncius jelentésének köszönhetően történelmi tényként kezelhetünk, úgy tudta elvarrni, hogy abból komolyabb baja nem származott. Az uralkodó kancellárjaként, az udvar tagjaként bizonyos fokú illojalitást kétségkívül elkövetett a pápai követtel folytatott tárgyalása során. Ezt az illojalitást azonban kompenzálja, hogy kalocsabácsi érsekként egyben vezető rendi méltósága is volt az országnak, amelynek egyre inkább tényleges kancellárjának is érezhette magát.136 Két évtized bécsi udvari tapasztalatai, ezalatt kifejlett politikai ösztönei időben megszólaltatták a vészcsengőket számára. A feltétel nélküli uralkodói bizalom is észrevehető: Lippay halálát követően, 1666 januárjában prímási kinevezése rekordgyorsan ment végbe, döntését I. Lipót mindössze három napi széküresedést követőn hozta meg. Elődje császári jelöltségét (nominációját) a bíborra azonban kifejezett kérésére sem kapta 81
