Levéltári Közlemények, 92. (2021)

Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)

Magyarországi főegyházmegyei méltóságok

szokatlan, precedens nélküli hivatalhalmozásra leginkább azért volt szüksége, hogy két évtizedes bécsi szolgálatának legkritikusabb időszakában továbbra is a döntéshozatal és az információk közelében legyen. Utóbbiaknak nyilván Nagyszombatba, Pozsonyba költözése után sem lehetett híján két évtizedes udvari beágyazódottságának köszönhetően. Bizonyság erre, hogy élete végéig akár Bécs, akár Róma felé már-már hírügynökségi szerepet játszott, ezért okkal adódik a feltételezés, hogy korábban is hasonló professzionalizmussal gyűjtötte az információkat.123

123 Minderre lásd például Esztergomi Főszékeskáp tálán Magánlevéltára, Capsae

ecclesiasticorum [EFML CE],

caps.

11,

fase.

2, n. 2. Vö. alább,

189.

j. is;

PL

AS Acta protocollata, Prot. S/a. (Protocollum Szelepcsényi

1675);

AAV

Segr.

Stato,

Vescovi,

vol.

63,

fol.

92r-v és

skk.

- Érdekes

viszont, hogy az udvari arisztokráciából Róttál János, majd Lobkowitz halála után jószerével csak Hocher kancellárral

tartotta írásban a kapcsolatot, legalábbis a hozzá érkezett és fennmaradt levelek tanúsága szerint. PL AS

AR Class. X.

n.

196., 38-50. csomó,

passim.

124 Ennek

fontosságát hangsúlyozza Benczédi: Szelepcsényi érsek ügye... 496-497. Lásd Szelepchény leveleit is Lobkowitzhoz: MTAKK 4928-29/D-255; rövid tartalmi kivonatuk: Óváry: i. m.

125 A megállapodás tényéről még Nádasdy is értesült, és lassan hátrébb is húzódott az aktív francia orientációtól: „insinuatum

est

mihi

tuum principalem esse in

terminis

compositionis: si id verum sit, quid amici sperare possunt?” - írta

titkosírással a követnek (a ‘

principalis’ a

francia királyt jelenti). Gremonville XIV. Lajoshoz, 1667. december 8. Acta coniurationem... 107. (n. cxlv.).

126 A titkos egyezség politikai előzményéül az szolgált, hogy Spanyolország nem volt képes érdemi segítséget nyújtani I. Lipótnak az 1663/1664-es török támadások alkalmával. A paktum megkötésének történetét megírta: Jean

Bérenger: Une tentative de rapprochement entre la France et l’Empereur, le traité de partage secret de la succession d’Espagne du 19 janvier 1668. Revue d’Histoire Diplomatique, 1965. 4. sz. 291-314.; újabb

kiadása: Guerres

et paix... 221-236. A fran

cia-holland háborúra, a

nymwegeni békére

stb.

lásd

a

15-16. j-ben idézett

alapirodalmat, valamint válogatott könyvészetiéi: David

Onnekink:

Teraty

of Nijmegen (1678-79).

Encyclopedia

of Diplomacy. I-IV. Ed. by Gordon Martel. Hoboken (New Jersey), 2018, ord. alph./cron. Az

esemény jelentőségét a nemzetközi politikai helyzet jól és világosan bemutató alapirodalma is rendre kihangsúlyozza.

így minden bizonnyal tisztában lehetett azzal, hogy XIV. Lajos - II. Károly halálát be sem várva - a németalföldi spanyol területekért Habsburg-felesége jogán (és a ki nem fizetett félmilliós hozomány okán) 1667 tavaszán devolúciós háború indított, amely kezdetben jelentős francia sikereket hozott. A Ferdinand

Porzia

halála óta mind befolyásosabb Wenzel

Eusebius Lobkowitzhoz

fűződő töretlen jó viszonyának124

köszönhetően tudhatott az 1668. januári titkos francia-császári megállapodás tényéről,125

esetleg részleteiről. Ez a megállapodás a spanyol Habsburg férfiág kihalása esetén I. Lipótnak juttatta volna Lombardiát, Spanyolországot gyarmatbirodalmával együtt, míg Franciaország a tőle északra fekvő spanyol területeket és a nápolyi királyságot örökölte volna Szicíliával. Szelepchény időben és alaposan informálódhatott az 1668. májusi aacheni békéről is, amely nemcsak átmeneti meghátrálásra késztette XIV. Lajost, hanem megszüntette a császári haderő nyugati lekötöttségét is egészen 1672-ig.126

78