Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)
Egy nunciusi jelentés forrásértéke bíboros nepost vagy még inkább a későbbi IX. Kelement, Giulio Rospigliosi bíboros államtitkárt,74 akihez Spinola jelentése 1665. december 17-én befutott.75 74 Vele Nádasdy bizonyíthatóan közelebbi érintkezésbe került pár hónappal korábbi útján. Vö. a gróf levelét hozzá pápává választása alkalmából. Sárvár, 1667. július 2. AAV Segr. Stato, Principi, vol. 90, fol. 271r-v. Nádasdy tavaszi útjára: Marczali Henrik: Bezerédj Zsigmond utazási naplója. Történelmi Tár, 1883. 348-358.; Komáromy András: Nádasdy Ferencz római zarándoklása. Történelmi Tár, 1899. 721-722; legújabban: Viskolcz Noémi: Nádasdy Ferenc és Róma. In: Eruditio, virtus et sapientia. Tanulmányok a 70 éves Bitskey István tiszteletére, I-II. Szerk. Fazakas Gergely Tamás - Száraz Orsolya et al. Debrecen, 2011, 340-349. Az utazással az Elmélkedés szerzősége kapcsán fogunk foglalkozni. 75 Az államtitkárokra és az Államtitkárság működésére: Tusor Péter: A barokk pápaság (1600-1700). Budapest, 2004., 251. és 166skk. 76 „Genuina Relatio certorum Negotiorum per me Georgium Pongrácz El. Eppum Samandriensem etc. coram sua Sanctitate Alexandro Papa VII habita apud Eum dem audientia humillime propositorum/’ Kiadva Károly János: Oklevelek gróf Nádasdy Ferencz nádas-ladányi levéltárából. Budapest, 1879, 59-71., n. xxvii. 77 „Confirmationem Episcopatus ex clementissima suae Majestatis Gratia mihi collati solicitandam proposui. ” Mivel azonban értesülése szerint szendrői megerősítése „igen nehéznek” ígérkezett, ezt nem mozgatta, hanem általánosságban és in radice igyekezett a kérdést megoldani („iuxta etiam verbalem ab Illustrissimo pie defuncto mihi datam Instructionem”). Uo. 59. és skk. 78 Fraknói Vilmos: Oklevéltár a magyar királyi kegyúri jog történetéhez. Budapest, 1899, 255-264., n. clxxx. Az ifjú főnemes nem egyedül utazott. Lippay prímás esztergomi olvasókanonokja, az ekkor még szintén fiatal, mindössze 32 éves Pongrácz György almádi apát, szendrői választott püspök kísérte útjára. A volt germanikus utazási tapasztalatai, helyismerete, római kapcsolatai voltak hivatottak arra, hogy megteremtsék a küldetés sikerének külső kereteit, illetve, hogy fedést biztosítson a prímási nepos küldetésének. Az útjáról készített jelentése szerint Pongrácz 1665. szeptember 15- én indult el Pozsonyból Lippay engedélyével és az esztergomi főkáptalan egyetértésével, és november 3-án érkezett meg Rómába. November 15-én fogadta őt audiencián VII. Sándor pápa.76 Pongrácz részben saját szendrői püspöki megerősítését, részben a királyi főkegyúri jog gyakorlásának kiújuló problémáit kívánta rendezni a prímás szóbeli instrukciója alapján, első helyen idézve a Szilveszter-bulla fontosabb passzusait, illetve az esztergomi káptalan anyagi helyzetének rendezéséhez kérte még (szóban és kérvények beadásával) a pápa segítségét.77 Fellépése nyilvánvalóan hozzájárult az 1666. december és 1667. június között létrejött modus vivendi megszületéséhez, amelynek keretében a Szentszék elismerte a Szent István-i alapítású tíz egyházmegye felett a magyar királyok kinevezési jogát.78 A főkegyúri jog körüli nehézségek azonban semmivel sem voltak súlyosabbak ekkor, mint az elmúlt években bármikor, és roppant érdekes, hogy ebben az alapvetően uralkodói jogot érintő ügyben a magyar klérus önállón, a bécsi udvar engedélye, illetve támogatása nélkül küldött követet a pápához, aki viszonylag rövid idő alatt audienciát is adott számára. 1644/45-ben Jakusith György egri püspök követjárásának célja tulajdonképpen a katonai, pénzügyi segítségkérés volt, amire I. Rákóczy György 63
