Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)
Egy nunciusi jelentés forrásértéke folytatása, sem pedig Magyarország függetlenségének visszaállítása. Ezzel párhuzamosan valószínűsítettük, hogy abban a lépéskényszerben, amelyben a magyar rendek voltak Vasvár után, kizárható, miszerint a prelati passzívan szemlélték volna az eseményeket, és a katolikus Habsburgok iránti feltétlen lojalitásba forduló konfesszionális önazonosságuk teljesen elnyomta volna nemzeti identitástudatukat ebben az időszakban.30 30 Részletesebben és összefüggéseiben lásd Tusor Péter: „Pour les intérêts d ’ un si grand Roi?” Lippay György esztergomi érsek és a „Wesselényi-összeesküvés”. Egyháztörténeti Szemle, 2021. 4. sz. 7-42. E fejezet rövidségét eredeti formájában túlzott hosszúsága magyarázza. A téma önálló jelentősége és komplexitása miatt végül külön tanulmányban láttuk célszerűnek feldolgozni Lippay prímás tapogatózásait. 31 Az ekkor is fel-fellángoló feszültségekre, a vallási helyzet képlékenységére számos adat Giovanni Chiaromanni jelentésében. Pár példa alább, 34. j. 32 A prímás, bár élete utolsó éveiben betegeskedett, főleg jobb kezét fájlalta, de még 1665 júliusában és augusztusában is adatolhatóan aktív volt politikailag, és az ügyek vitelétől az ősz folyamán sem vonult vissza. December végi végrendelete tökéletes szellemi frissességről árulkodik, sőt abban még azt is kijelentette, hogy valójában nem számol még közeli halálával. Vö. Tusor: Lippay... és a „ Wesselényi-összeesküvés”... i. m. Spinola nuncius szövege ennek az erős sejtésnek a helyes irányát bizonyítja: Lippay prímás minden valószínűség szerint azért teszi félre a tárgyalásokat a francia diplomáciával, mert időközben a status ecclesiasticus egy új koncepciót fogalmazott meg. Három szóban megfogalmazva: Párizs helyett Róma. Axiómaként kell ugyanis arra tekintenünk, hogy a kancellár egy ekkora horderejű ügyben nem a prímás tudta nélkül, kiváltképpen nem a háta mögött, netalán ellenében járt el. A széleskörű rendi nemzeti összefogás idején, amikor az „ország szabadsága” érdekében a felekezeti ellentéteken is sikerült - átmenetileg31 - felülemelkedni nemcsak a politikai elitben, hanem szélesebb társadalmi körben is, teljesen kizárt, hogy az alapvetően a bécsi udvarhoz fűződő viszony miatt eltávolodott két korábbi közeli barát, és éppen a magyar klérus két vezetője: az esztergomi és a kalocsai érsek nem tudott volna együttműködni. Nekik a kritikus protestánsok, a rivális főurak felé is egységet kellett mutatniuk. A Spinola-szövegből kiderül, hogy Szelepchény többek nevében tárgyalt a nunciussal; a megelőző megbeszélések nyilvánvalóan eltitkolhatatlanok voltak Lippay prímás előtt, aki csupán mozgásában volt korlátozva, szellemileg teljesen ép és aktív maradt haláláig, amint ezt végrendeletének megszövegezése mutatja.32 Amikor tehát mindvégig Szelepchény akciójáról beszélünk, ezt azért tesszük, mert ő volt az „operatív személy”, ő szerepel a forrás narratívájában. De mögé oda kell értenünk a felső klérus több tagját, értelmi társszerzőként mindenekelőtt Lippay prímást, aki Pongrácz György kíséretében 1665 őszén ezzel párhuzamosan Rómába küldi tárgyalni azonos nevű unokaöccsét, miként alább részletesebben is látni fogjuk. Egy másik kérdés, hogy 1665. november végén a kancellár már az egyházi rend tényleges vezetőjeként lépett fel Spinola előtt közvetítőként és kezdeményezőként a kiútkeresésben, illetve az ország politikai jövőjének biztosítása érdekében. 49
