Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)
Egy nunciusi jelentés forrásértéke csűr titkos megbeszéléseinek a világa még, hanem az ahhoz vezető út. A deputati szó arra utal, hogy a rendiség fórumain elő-előkerülő tervezgetésről van szó, amelyeken hivatalból a status ecclesiasticus is részt vesz. Részben olyan rendkívüli értekezletekre kell gondolnunk, mint az 1664. november elején Liptószentmiklóson megtartott „nemesi gyűlés”, ahol már kifejezetten olyan politikai elképzelések fogalmazódtak meg, miszerint „rendkívüli követet kellene küldeni az összes keresztény fejedelemhez, tudtukra adni a fenyegető veszedelmet, hogy a törökök ereje elnyomja őket; mások arra emlékeztettek, hogy leginkább Franciaországhoz kellene folyamodni; megint mások pedig azt javasolták, hogy saját nemzetükből kellene uralkodót választaniuk, és személy szerint Zrínyi [Miklós] grófot nevezték meg”.26 Ezek az értekezletek és tervezgetések a Spinola-jelentés szerint 1665-ben rendre megismétlődtek. Mintául egyfelől a korábbi évek rendkívüli gyűlései szolgálhattak, amelyeket még a felekezeti ellentétek dominanciája jellemzett, mint például a felső-magyarországi protestánsok behódolásai és önálló államalapítási tervezgetéseik már 1663 októberében.27 A téma nyilvánvalóan az 1665. május végi pozsonyi megbeszélésen,28 a szokásos vármegyei üléseken (kongregációkon) is előkerülhetett 26 Giovanni Sagredo velencei követ 1664. november 9-ei jelentését közli Bérenger: Francia-magyar kapcsolatok... 281, 26. j. A különféle tervezetek kezdeteinek és benne Zrínyi Miklós tényleges és eszmei szerepének rekonstruálása: Klaniczay: Zrínyi... 786-804., különösen 791-797. 27 Carlo Caraffa nuncius 1663. október 20-ai jelentése. Nuntiaturberichte. .. 761. (n. 378), amelyben a közreadó osztrák történész szemlátomást összekeveri Károly Lajos pfalzi őrgrófot (az olasz jelentésekben rendszerint ‘ Palatino del Reno’) Wesselényi nádorral (a dispacciókbein: ‘ Palatino del Regno’). - Ugyanerről a protestáns törekvésről részletesebben ír Giovanni Sagredo velencei követ három nappal később. Eszerint az udvar ugyan megpróbálta titokban tartani a nádornak az uralkodóhoz írt levelét, ám ő mégis tudomást szerzett az abban foglaltakról. Vagyis arról, hogy a felső-magyarországi protestánsok titkos gyűléseket tartván egymás között (tenute tra di loro secrete assemblée) felkelést terveznek I. Lipót ellen, és a török oltalma alatt, éves adófizetéssel saját - kiváltképpen a császártól - független államot kívánnak létrehozni. Ez még meghatározóan felekezeti inspiráltságú terv volt, hiszen egyúttal minden egyházi intézményt (püspökségek, jezsuiták stb.) el akartak törölni, javaikat pedig szekularizálni, egyedül a lelkipásztorkodó plébánosokat és ferenceseket kívánták meghagyni. Feltárta és szövegét hozza: Bérenger: Francia-magyar kapcsolatok... 284-285. (38. j.) A nuncius szerint a nádor ugyan biztosította hűségéről a császárt, Érsekújvár eleste után Regensburgban és szerte a Birodalomban azt tartják felőle, hogy mindinkább a franciákhoz húz, amiben talán a Rajnai Szövetség megkeresésének vegyes németországi fogadtatását láthatjuk. 28 Ennek az alkalomnak, tulajdonképpen a királyi tanács ülésének egyik szervezője Szelepchény volt. Levele Lobkovitzhoz, 1665. május 27. Óváry Lipót: A Magyar Tud. Akadémia Történelmi Bizottságának oklevél-másolatai, III. Budapest, 1901, 224-225. (n. 1404.) A kancellár megjegyezi, sikerült megőriztetnie a nyugalmat és elérnie Róttál János kedvező fogadását, ami indirekte bizo nyítja a „kormányellenes” miliőt, illetve, hogy a résztvevők a császári titkos tanácsos nélkül is tanácskoztak: „luxta gratiosam excellentissimae celsitudinis vestrae instructionem omnem in eo impendi operam, ut consultatio seu conferentia haec Posoniensis dominorum consiliariorum Hungarorum maiori qua fieripoutit, quiete unanimiusque animorum [!] [unanimique omnium?] consensu finiretur, et excellentissimus dominus comes a Rottal, uti intimus suae maiestatis minister et abelgatus debito honore ac reverentia ab omnibus exciperetur...”. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattára [MTAKK] 4928-29/D-255, időrend. 47
