Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok „A [vallásilag] megosztott népek küldöttei zártkörű gyűléseket tartottak, és megegyeztek maguk között, hogy végrehajtják kiötlött praktikájukat, miszerint a maga idejében egy erős fejedelmet fognak választani, aki az országot minden más hódító erejétől megvédelmezi. Vagy pedig azon elhatározásukat valósítják meg, hogy szabadságuk nagyobb biztonsága érdekében betagozódnak a [Szent Római] Birodalomba. A katolikusok azonban, jelesül a kancellár - aki szinte úgymond despotikus hatalmat gyakorol [Magyarországon] mindenki felett - és az oldalán álló püspökök, csatlakozva mindazok óhajához, akik ősi és jól meggyökerezett tiszteletet éreznek a Szentszék iránt, és azt mintegy közvetlen patrónusuknak tartják, nem értenek egyet a fenti javaslatokkal. Sőt egyezöleg úgy vélik, hogy amikor előállna az alkalom, nem kellene más lényegi megoldáshoz folyamodni, minthogy a Pápa védnöksége alá helyezkedjenek. Ugyanakkor nem fontolták meg, hogy ez [az elképzelés] nem az Ő [ti. a pápa] rendelkezése nyomán vetődött fel, sem pedig szentséges szándéka szerint kelt életre.20 A kérdéssel kapcsolatban [folytatja kritikus közbevetése után az elbeszélést Spinola] a kancellár azon a véleményen volt, hogy figyelmet fordítva azokra az anyagi forrásokra, amiket az egyháziak által is kényszerűen viselt közterhekből kötnek le, vagyis ha ezeket mostantól fogva néhány olyan fontosabb vár megerősítésére használnának fel, melyek a főpapok kezén vannak, és melyeket világi viszonylatban is úgy kormányoznak, mintha ezen erősségek kapitányai volnának (Nyitra példáját hozta elő, amit mindenki az ország kulcsának tart), ebben az esetben úgy ítélte meg a kancellár, hogy ezekkel az óvintézkedésekkel megfelelően biztosítani lehetne az efféle vállalkozások kedvező kimenetelét, és elejét venni, hogy halul üssenek ki.” - olvashatjuk Spinola beszámolóját Szelepchény fejtegetéséről. A nuncius szemlátomást igyekezett pontosan visszaadni a kancellár gondolatait, a hoszszas körmondatok erre engednek következtetni. Ugyanez mondható el saját válaszáról is, amelyen átsüt a pápai diplomata mély meglepettsége: 20 Ez a mondat a nuncius kommentje, amit a Szelepchény által előadottak ismertetéséhez fűz közbevetőleg. „Miután pedig kimutattam a tetszés jeleit a fölött a tisztelet és hűség fölött, melyet ő és az említett népek a Szentszék irányában mutatnak [- folytatódik a jelentés], azt feleltem, hogy túlságosan idő előttinek és veszélyesnek tartom e gondolatok felvetését, és hogy az őbenne is meglévő pietás, vallásosság és erények, melyeket kevéssel korábban ő maga a császár ékességeiként ajánlott figyelmembe, nagyobb tiszteletet válthattak volna ki az uralkodó iránt. Kinek-kinek ugyanis leginkább abban kellene szilárdan reménykednie, hogy az igazságos és irgalmas Isten nem hagyja el azt afejedelemet, aki számos előjogáról lemondott, és császári véréből származó számos utóddal fogja megáldani. És érintve azt is, hogy dicséretes az óvatosság, amivel fejtegetése titkát kezelte, közbevetőleg megemlítettem, hogy e kényes téma tárgyalása nem nyitható újra a tanácsosok nagy fenntartásai nélkül.” - hangsúlyozta a szentszéki diplomata. 44
