Levéltári Közlemények, 92. (2021)

Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Tusor Péter: „Et a pensare al successore in caso”. Szelepchény György és a rendi szervezkedés. (Egy nunciusi jelentés forrásértéke)

Magyarországi főegyházmegyei méltóságok

leszámítva erősen forráshiányos. Magának a szervezkedésnek a történetével in genere, illetve

átfogó elemzésével, kontextusba helyezésével eredendően nem kívánunk foglalkozni. Ezt már történész elődeink sok tekintetben jól elvégezték. Pauler Gyula, Benczédi László, R. Várkonyi Ágnes és Jean

Bérenger munkáit,

Acsády Ignác és Szekfű Gyula áttekintését és más munkákat ismertnek vesszük.16

Ugyanakkor nem fogjuk elmulasztani, ha a források tanulmányozása közben korrigálnunk, kiegészítenünk kell állításaikat, legyenek azok mindeddig sziklaszilárdnak hitt történeti tények. E feladat módszeres elvégzésének azonban külön közleményeket fogunk szentelni.17

16 A már idézettek (Pauler: Wesselényi... és Századok...; Benczédi: Szelepcsényi érsek ügye..., Romsics: i. m., illetve az előző jegyzetben szereplők) mellett: Acsády Ignác: Széchy Mária, 1610- 1679. Budapest, 1885 /Magyar Történeti Életrajzok/; Ion Hudita:

Histoire des relations diplomatiques entre la France et la Transylvanie au XVIIe siècle (1635—1683). Paris, 1927,202skk és passim;

Emil Lilék: Kritische

Darstellung der ungarisch-kroatischen Verschwörung und Rebellion (1663— 1671 ). I-II. Celje, 1928; Kosáry

Domokos: Français

en Hongrie en 1664. Revue d’histoire comparée, 1946. 29-65.; Klaniczay Tibor:

Zrínyi Miklós. Budapest,

1964^ /Irodalomtörténeti

Könyvtár 14./, 786-804.; Georg

Wagner:

Der

Wiener

Hof,

Ludwig XIV. und die Anfänge der Magnatenverschwörung 1664/65. Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs, 1963. 87-150.; Benczédi László: A Wesselényi-féle rendi szervezkedés kibontakozása. Történelmi Szemle, 1974. 2. sz. 596-630.; ugyanez átdolgozva, kiegészítve és Nádasdy kedvezőbb bemutatásával: Uő: Rendiség, abszolutizmus és centralizáció a

XVII.

század végi Magyarországon (1664-1685). Budapest, 1980 /Irodalomtörténeti Könyvtár 14./, 9-40. és 140-149.; továbbá Uő: A Habsburg-abszolutizmus indítékai és megvalósulása az 1670-es évek Magyarországán. Történelmi Szemle, 1978. 3-4. sz. 535-556; idézett és idézendő munkái alapjául szolgáló kandidátusi értekezése: Benczédi László: A Wesselényi-féle rendi szervezkedés Magyarországon (1664-1671). Budapest, 1974 /MTA KIK Disszertációk, n. 06521/; R. Várkonyi Ágnes: A török kiűzésének eszméje a magyar politikai gondolkodásban a

XVII.

század közepén. Történelmi Szemle, 1974. 4. sz. 495-501.; R. Várkonyi Ágnes: Török világ és magyar külpolitika. Budapest, 1975; Uő: Zrínyi Miklós szövetsége Wesselényivel és Nádasdyval a török ellen 1663-ban. Történelmi Szemle, 1984. 3. sz. 341-369.; újabb kiadása: Uő: Europica varietas-Hungarica varietas.

Tanulmányok.

Budapest, 1994, 91-121.; Uő: Európa Zrínyije. Válogatott tanulmányok. Budapest, 2010, 202-310. és kiváltképpen 333-345. (Konföderáció a szomszédos országokkal); újabban Jankovics József: A „Murányi Vénus

” - tanúvallomásainak tükrében. Irodalomtörténeti Közlemények, 2015. 3. sz. 399-417. (frissített apparátussal, a tanúvallomások szövege nélkül: A történelemalakító nő. Széchy Mária szerepe a Wesselényi„összeesküvés” felemelkedésében és bukásában. Műhely, 2019. 1. sz., 56-67.); Uő: Zrínyi Péter pálfordulása: A levelek és a vallomások énképéről. In:

Amicitia: Tanulmányok

Tüskés Gábor 60. születésnapjára. Főszerk. Lengyel Réka, szerk. Csörsz Rumen

István

- Hegedűs Béla - Kiss Margit - Lénárt Orsolya. Budapest, 2015, 184-191. - Népszerűsítő és összefoglaló irodalom: Barta

János:

Miért halt meg Zrínyi Péter? A Wesselényi-összeesküvés története, Budapest, 1986; Szekfű Gyula: A XVII. század. In: Magyar Történet, IV. Szerk. Hóman Bálint - Szekfű Gyula. Budapest, 19437,169- 178. és 589-590.; Benczédi László: Rendi szervezkedés és kuruc mozgalom (1664-1665). In: Magyarország története 1526-1686. Szerk. R. Várkonyi Ágnes. Budapest, 1987 /Magyarország története tíz kötetben 3/1-2./, 1155-1272. és 1823-1840. (további könyvészettel). - További irodalom és az addig megjelent publikációk számvetése, értékelése: R. Várkonyi Ágnes: A Wesselényi-szervezkedés történetéhez 1664-1671. In: Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére. Szerk. Fodor Pál - Pálffy Géza - Tóth István György. Budapest, 2002, 423-460., 430-436.

17 A források és a régebbi irodalom kritikai elemzésével lásd Tusor Péter: Forráskritikai megjegyzések a Wesselényi-összeesküvés történetéhez. Századok, 2021. 6. sz. 1233-1277.; Uő: Ki volt „Ferdinandus” és „Osvaldus” a Wesselényi-összeesküvésben? Fons,

2021.

1. sz. 133-154.

42