Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Irodalom - Közép-Európa és Magyarország Párizsból nézve (Garadnai Zoltán: Franciaország és a keleti biztonság François Mitterrand elnöksége alatt. A magyar-francia kapcsolatok története, 1981-1995) Gazdag Ferenc
Irodalom keleti politika ideológiai alapjait is adták. A francia keleti politikát a 17. századtól a németek megerősödésétől és a Franciaország körbekerítésétől való félelem határozta meg. Az első világháború utáni, jórészt francia koncepciókon alapuló békerendszer Németország területi megcsonkításától, valamint a németek hátában párizsi támogatással létrehozott új államokból álló alliance de revers-rel (hátvédszövetséggel) remélte Németország ellenőrzés alatt tartását. Mint közismert, kevés sikerrel. A második világháború utáni európai rendet immár nem a francia, hanem az amerikai elképzelések határozták meg, és Franciaországnak meg kellett barátkoznia a középhatalmi státus gondolatával. Igaz, ez a státus európai viszonylatban nagyon erős volt: Franciaország állandó tagja lett az ENSZ Biztonsági Tanácsának, önálló nukleáris haderőt fejlesztett ki, és a kettévált Németországgal kapcsolatban „speciális felelősséggel” rendelkezett. A bipolaritás körülményei között Párizs önálló játékteret alakított ki magának az amerikai és a szovjet befolyási zónák között. De Gaulle tábornok Európa-koncepciójának egyik kulcsfogalma, az enyhülés {détente) nem véletlenül vonult be francia nyelven a nemzetközi kapcsolatokba. A két elnöki ciklust letöltő Mitterrand politikai eredményeit és kudarcait, és ezen belül a magyar-francia kapcsolatok megítélését két vonatkozásban is szélesebb kontextusban célszerű értelmezni. Az első mindjárt az, hogy Mitterrand a Francia Szocialista Párt vezetőjeként, baloldali összefogással került az elnöki székbe. A szocialista világrendszerből nézve győzelmének nem csupán az volt a jelentősége, hogy baloldali politikus került az egyik legfontosabb európai hatalom élére, hanem az is, hogy Mitterrand több tárca élére a Francia Kommunista Párt minisztereit állította. Az elnöki program a kapitalizmussal való szakítást ígérte, valamint egy keynesi modellre támaszkodó jóléti állam megvalósítását. A kísérlet fiaskóval végződött: a gazdaságilag egyébként sem vitézkedő Franciaország szocialista kísérletét a nemzetközi gazdasági, pénzügyi és kereskedelmi kényszerek két év alatt megbuktatták. 1983-tól a francia baloldali kormányok Pierre Mauroy és Jacques Delors (ekkor pénzügyminiszter) vezetésével egyértelmű jobboldali fordulatot hajtottak végre (pl. ár- és bérbefagyasztás, adóemelés), az új politikai program a kapitalizmus menedzselése lett. A szocialista világ számára további fájdalmas kimenetként felgyorsult a francia kommunista mozgalom hanyatlása. Mitterrand politiká jában megerősödött az a kettős tendencia, amelynek keretében a belpolitikában erőteljes harcot folytatott a kommunista baloldallal szemben, míg külpolitikájában erősen atlantista irányba fordult, és hangsúlyozta a nyugati szövetségi rendszerhez való tartozását. A szélesebb kontextus másik eleme a francia szocialisták nemzetközi stratégiájában található. Eszerint a nemzetközi kapcsolatok válságjelenségei között a Szovjetunió által vezetett szocialista világban a gazdasági és társadalmi pangás, a technológiai függőség és a politikai intézmények legitimációs zavarai erősödnek. Leginkább annak következményeként, hogy a Szovjetunió a legitim biztonsági érdekeinek érvényesítésén túl, erőszakosan szovjetizálta Közép-Európa államait. A francia szocialisták, tehát Mitterrand számára is az volt a tényleges kérdés 343
