Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Irodalom - Államosítás a magyar finomkerámiaiparban (Tanulmányok a magyar kerámiaipar második világháború utáni történetéből. Szerk. Kiss András - Szűts István Gergely) Kocsis Piroska
Irodalom dését, az államosítás kezdeti jeleit, az azt kísérő büntetőeljárásokat, valamint az államosítás folyamatát és következményeit taglalja. A szerző véleménye szerint az államosítás egy hosszabb folyamat része volt, amely 1948-ban tetőzött. Megállapítja, hogy az 1944-ben hadiüzemmé vált gyárban a megszálló német, majd szovjet csapatok jelentős károkat okoztak. Az államosítás folyamatában a helyi, szociáldemokrata és kommunista párttagokból álló üzemi bizottság jelentős szerepet játszott. A kommunista vezetésű politikai rendőrség nem bízott a vállalat vezetőiben, különösen a többségi részvénytulajdonosban, a Svájcban élő Gulden Gyulában, aki nemcsak a Herendi Porcelángyár Rt., hanem a családi tulajdonban lévő világhírű Gerbeaud cégben is érdekelt volt. A gyárban végrehajtott sorozatos ellenőrzések, adatszolgáltatási kötelezettségek és hitelellenőrzések egyértelműen a bizalmatlanságot és a függetlenség csökkenését vetítették előre. 1947-ben nemcsak a tulajdonos, de az ügyvezető igazgató, Hubay Cebrián Andor lakásán is rajtaütésszerű házkutatást tartottak, mely Hubay 1947. őszi lemondásához vezetett. Az államosításra a törvény megjelenésének napján, 1948. március 25-én került sor. Ezzel a Herendi Porcelángyár Rt. mint magánvállalat megszűnt, Gulden Gyula pedig elveszítette pozícióját, részvényeit, a gyárhoz tartozó minden ingó és ingatlan vagyonát. A demokrácia ellenségének nyilvánították, annak ellenére, hogy a munkásokkal szemben humánusan viselkedett, gondoskodott a rászorulók támogatásáról, munkásjóléti és testedző intézmények létrehozásáról, és életének kockáztatásával védelmet nyújtott az üldözötteknek. Szűts István Gergely véleménye szerint a második világháborút követően Herend különleges helyzetbe került, ugyanis az államosítással és a diktatúra kiépülésével a nyugat-európai és amerikai felvevőpiacok, nyersanyagforrások és kapcsolatok mind veszendőbe mentek. A szerző rámutat arra is, hogy az államosítást sikerként könyvelte el a propaganda, ám Herend esete jó példa arra, hogy a politikai döntések nem helyettesíthetik azokat a szakmai ismereteket, tudást és kapcsolati hálót, amelyek együttesen kellenek egy vállalkozás sikerességéhez. Pálfi József, a Hollóházi Porcelángyár Zrt. volt vezérigazgatója A Hollóházi Szakmáry Károly Kerámia Gyár (1945-1955) című tanulmányát a Magyar Kerámia Szövetség felkérésére készítette el, A Hollóházi Porcelán. Hollóházi Porcelánmanufaktúra Zrt. címmel 2008-ban megjelent könyvének vonatkozó fejezeteire építve. A szerző akkori kutatásait kiegészítette a Magyar Nemzeti Levéltárban található Állami Ellenőrzési Központ iratanyagának Szakmáry Károlyra és a hollóházi Kerámia Gyárra vonatkozó vizsgálati jelentéseinek feldolgozásával. A szerző rövid történeti áttekintés keretében leírja, hogy 1832 óta a Károlyi család füzérradványi uradalmához tartozó Hollóházai Kerámiai Gyár üzemeltetését a grófi család mindig bérbe adta, mivel érdekelt volt annak működtetésében. 1939- ben Szakmáry Károly kassai üveg- és porcelánkereskedő tíz évre szóló bérleti szerződést kötött gróf Károlyi István nagybirtokossal. A tanulmányban betekintést kapunk a bérleti szerződés tartalmáról, valamint arról, hogy a gyár a második 335
