Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Irodalom - Államosítás a magyar finomkerámiaiparban (Tanulmányok a magyar kerámiaipar második világháború utáni történetéből. Szerk. Kiss András - Szűts István Gergely) Kocsis Piroska
Irodalom tudományos konferenciáján ismertették. A kötetben olvasható tanulmányok a konferencián elhangzott előadások kiegészített, illetve átdolgozott változatai. A kötetben három szerző öt tanulmánya olvasható, melyek nemcsak tartalmilag, hanem terjedelmükben és stílusukban is eltérnek egymástól. Kiss András és Szűts István Gergely, a Magyar Nemzeti Levéltár munkatársai, Pálfi József közgazdász, a Hollóházi Porcelánmanufaktúra Zrt. volt vezérigazgatója. Mindhárom szerző alapos, szerteágazó, primer levéltári forrásokra támaszkodva mutatja be a finomkerámiaipar második világháborút követő időszakának eseményeit, közük az államosítással kapcsolatos új ismereteket, valamint tájékoztatnak a hazai kerámiaipar ezen időszakát meghatározó személyek életútjáról. A tanulmánykötet első nagy, átfogó tanulmányát, amely összesen 61 oldalt tesz ki, Kiss András készítette, aki a magyar kerámiaipar második világháborút követő éveit tekinti át. A logikusan felépített, kronológiai sorrendet követő munka 1945- től 1949-ig vizsgálja az állami nyomásgyakorlás folyamatát és eszközrendszerét, azon belül a finomkerámiaipar államosítását. A gazdaságtörténeti szakirodalom felhasználásával egy-egy kerámiagyártó vállalat példáján keresztül elemzi az ágazatban zajló folyamatokat, miközben betekintést enged a legfontosabb hazai és nemzetközi politikai eseményekbe. A szerző a kerámiaipartörténeti kutatás historiográfiai előzményeinek áttekintését követően a kutatás forrásbázisát ismerteti. A politikai-gazdasági környezet változásainak bemutatása után az államosítás előzményeként megemlíti, hogy a második világháború pusztítása eltérően érintette a kerámiagyártó üzemeket. Általános jellemzőként hozzáteszi, hogy Magyarországon a harcokat egyetlen nyersanyagraktár sem vészelte át épségben. A kerámiagyárak terveik teljesítése érdekében hitelfelvételre kényszerültek, melyek visszafizetését hátráltatta a nyersanyaghiány, az értékesítési és szállítási nehézségek, valamint az exporttámogatások elmaradása. Mindez az erősödő kommunista hegemónia, az államosítás veszélyének közepette zajlott le. Kiss András leszögezi, hogy az államosításra számítottak a gyártulajdonosok, ám annak időpontját és várható tartalmát nem ismerték. A vagyon elkobzása mellett a vállalatok élére felülről kinevezett, politikailag megbízható vezetőket állítottak, akik a kommunista gazdaságpolitika kiszolgálóiként tevékenykedtek. Egyes kerámiagyártó vállalatoknál, például Herenden, Pécsett és Hollóházán megmaradhattak azok a vezető pozícióban dolgozó alkalmazottak, akik segítették a munkásigazgatók tevékenységét, hiszen tanácsaikra, szaktudásukra szükség volt. A szerző kitér arra is, hogy a finomkerámia ágazatban végrehajtott szervezeti változások során az államosított vállalatok központi irányítására az Iparügyi Minisztériumban létrehozták a Mész-, Cement- és Üvegipari Igazgatóságot, majd egy finomkerámiaipart irányító központot szerveztek. Az államosítások hozadéka volt az ún. profiltisztítás, melynek keretében leválasztották a finomkerámiaipari vállalatokról azokat a tevékenységi köröket, amelyek nem tartoztak az adott vállalat működéséhez. Amíg a két világháború között közel húsz nagyobb finomkerámiaipari terméket gyártó cég működött Magyarországon, addig számuk az 333
