Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Irodalom - „Mind a budapesti, mind a bukaresti kormány reakciós, ezért nem elfogadható, hogy ez az igazságtalanság egy másikkal helyettesítődjön”. Magyar baloldaliak útkeresése a Román Királyságban (Főcze János: A MADOSZ. Baloldali magyar történet a Román Királyságban, 1934-1944) Kovács Szabolcs
Irodalom sőt társadalmi származásukból messzemenő következtetéseket von le. Főcze empátiával közelít személyükhöz, a száraz leírás helyett a személyek közti dinamikus interakció viszi előre a történetet. A recenzens mindössze azt hiányolja, hogy az értelmiségi csoportosulásnál lényegesen kevesebbet tudunk meg azokról az egyszerű munkásokról (pl. Blázsi Istvánról, Szepesi Sándorról vagy Kurkó Gyárfásról), akik, ha a MADOSZ programjának lefektetésében valószínűleg nem is, de annak működtetésében ugyanúgy részt vettek. A harmadik fejezetben a nemzeti-forradalmi MADOSZ történetét ismerhetjük meg. A „nemzeti-forradalmi” meghatározást a szervezet 1934. szeptember és 1935. december között használta. Bár Főcze a fogalmat külön nem magyarázza meg, a fejezet tartalma alapján ez nagyjából úgy értelmezhető, hogy a MADOSZ ez idő alatt nemzeti alapon szerveződve, de forradalmi úton képzelte el a fennálló államrend megdöntését és az általa elsősorban képviselt társadalmi osztályok (munkások, szegényparasztok, kisiparosok) hatalomra juttatását. Ugyanakkor ebben a korai időszakban a szervezet megalapítói lényegében két célt tűztek ki maguk elé: a szervezetépítést és a hivatalos hatósági elismerés megszerzését. Ennek a folyamatnak egy sajátos eseménysora volt a Gyimes-völgyi parasztlázadás 1934 októberében, mely az első nagyobb sikeres akciót jelentette a MADOSZ számára. Az eseményeket részletesen elemző Főcze is kihangsúlyozza azonban, hogy ebben az esetben teljesen egybefonódott a kommunisták és a MADOSZ-vonalon tevékenykedők szerepe. (Az utóbbiak jó része eleve kommunista volt, vagy a Párt holdudvarához tartozott.) Fontos adalék, hogy a Gyimes-völgyi események kapcsán vették őrizetbe Mayer Lászlót, a MADOSZ addigi főtitkárát, akit Bányai László váltott a pozícióban. Ez az epizód a szervezet történetében is jelentős váltást jelentett. Bányai főtitkárrá választását követően tért le a MADOSZ a nemzeti-forradalmi útról és lépett át a népfrontos korszakba. A népfrontos fordulat természetesen tágabb kontextusban értelmezendő. Főcze részletesen bemutatja a MADOSZ kísérletét az Országos Magyar Párttal és a romániai pártokkal való együttműködés megteremtésére, ami az első esetben egyáltalán nem volt sikeres, a másodikban pedig csak szerény sikerrel járt. Ennél is jelentősebb azonban a párt által követett antirevizionista álláspont, amely a szervezet támogatottságát igencsak behatárolta a romániai magyarság körében. A könyvben külön egységet képvisel a kaotikusként is jellemezhető 1937-es év, amely kétségtelenül a legfontosabb és legmozgalmasabb év volt a szervezet történetében. Ebben az esztendőben került sor ugyanis a Vásárhelyi Találkozóra, melyben a MADOSZ is - igaz, meglehetősen szerény - szerepet játszott, továbbá ekkor zajlott le a szervezet első országos kongresszusa Brassóban, és ami a legfontosabb: ebben az évben vett részt először a MADOSZ egy országos szintű választáson, a Nemzeti Parasztpárt szövetségében. Főcze részletesen elemzi a választások megszervezését és eredményeit, majd megállapítja, hogy az ambiciózus jelszavak ellenére a MADOSZ képtelen volt tényleges választói bázist kialakítani a romániai magyarság soraiban, mivel a két székely megyében (Csík és Háromszék) indított 330
