Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Irodalom - Garbai Sándor emlékiratai (Végső István: Garbai Sándor a Tanácsköztársaságról és a zsidóságról. Válogatás a Forradalmi Kormányzótanács elnökének visszaemlékezéseiből. E-könyv) Peragovics Ferenc
Irodalom Garbai Sándornak mint politikusnak a jelentősége nehezen mérhető fel. Végső is felteszi a kérdést, „hogy ha valóban jelentéktelen és sokadrangú figura volt, akkor miért volt olyan fontos a hazai vezető kommunisták számára, hogy bármiről is meggyőzzék őt?” (21.) A kulcsot talán Haller István adja meg 1920-ban keletkezett Szocialista-kommunista csőd című munkájában, amely szerint Garbai és Garami ismertette meg a vidékkel a szociáldemokrata eszméket, mindenki másnál „féktelenebbül járták” a vidéket, így nagy felelősségük volt a szocializmus hatalomra kerülésében. Másképpen: lelkes, kitartó szervező volt, kiváló retorikai képességekkel. A hatalom csúcsára került Garbairól egyöntetű a vélemény, hogy a munkásmozgalmi centrizmus eszközének gondolhatta magát, aki ellenzékiek és félellenzékiek szimpátiáját is el tudta nyerni. Az ő javaslatára lett az új állam hivatalos neve rövid időre Magyar Köztársaság - a „Tanácsköztársaság” elnevezést csak április elejétől használták. Elhatárolódott a szesztilalomtól, mert kontraproduktívnak tartotta. Jekelfalussy Zoltán, Fiume utolsó magyar kormányzója Garbait kérte fel az államosítás előtt álló Nemzeti Kaszinó dokumentációjának átvételére. A ludovikások felkelése után halálra ítélt tizenegy tisztet Garbai részesítette kegyelemben. Emberségét nem igazolta vissza az idő, mert a tisztek megmeneküléséért Guido Romanelli olasz antant-misszióparancsnok kapott díszkardot 1922-ben: „Az akadémisták a második világháborúig az olasz főtisztet tartották megmentőjüknek.” (37.) Ambrózy Gyula koronaőr a kormányzótanács elnökének adta át a koronázási ékszerek őrzésére szolgáló láda kulcsait, így a Szent Korona megmentése is az ő nevéhez fűződik. A felsorolásból látszik, hogy Garbai Sándor jó cselekedetei a kommün idején többnyire szimbolikus jelentőséggel bírtak. Reálisnak tűnik Végső értékelése, miszerint a pozitívumok hozzájárultak ahhoz, hogy a román fogság után emigrációba vonulhatott. A 133 nap alatt a politikai irányvonal hatékony befolyásolására csak lanyha kísérleteket tett. Történeti vitáink lezáratlan témája a magyar múlt szereplőinek zsidóellenessége. Végső István válogatásában e témának nagy teret szentel. Pikáns dolog zsidó származású kommunisták között az élre kerülni afféle „díszgójként” (ahogy Révész Sándor írja a Könyvteraszonj.3 A szerző bevezető írásának Garbai és a zsidóság című fejezetében kijelenti, hogy „zsidóellenességének nincs írásos bizonyítéka” (38.). A memoár-részleteket olvasva nem látjuk teljesen igazolva e tételt. Ami kétségtelen, dualizmuskori felfogását befogadó attitűd jellemezte. Az ellenforradalmi korszak fellángoló antiszemitizmusát elítélte, de megértést tanúsított a „zsidókérdést” felvetőkkel szemben. Maga is úgy látta, hogy a munkásmozgalom kibontakozásának akadálya a zsidóság „túlsúlya”, a munkásosztály hatalomra jutása „zsidó” vezetőkkel ártalmas az országra. A kőművesből mozgalmárrá vált Garbai értelmiségellenessége kétségtelenül rejtett antiszemita konnotációkat. A Hungária szállóban tanyát vert kommunista vezérkar mindennapjainak leírása sem 3 https://konyvterasz.hu/demokrata-a-diktatura-tronusan/ (Utolsó letöltés ideje: 2021. december 16.) 325
