Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Irodalom - Kapiller Imre emlékkönyv (Kapiller Imre emlékkönyv. Szerk. Horváth Zita - Miklós Dániel - Mikó Zsuzsanna - Németh László Sándor) Erdész Ádám
Irodalom révén próbálta kompenzálni azt a tényt, hogy a Magyar Királyság lakosságának mintegy negyven százaléka nem ismerte a magyar nyelvet. A fejezet szerzője a korszak lezárásaképpen mérleget von a dualista korszak Erdélyéről, a fejlődő gazdaságról, a pezsgő kulturális életről, a művészeti alkotásokról. Végezetül az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó háborújáról és Erdély elveszítésének történetéről olvashatunk rövid áttekintést a kötetben. A történetet a szerző szavai így zárják le: „az évezredes magyar államalakulat néhány hét leforgása alatt odaveszett, az erdélyi magyarságra kisebbségi sors várt. 1918. december 1-jén új, máig íródó történet vette kezdetét. ” A kötet minden sorával bizonyítja: Erdély nem csupán mítosz számunkra, de élő történelem és élő valóság, mindannyiunk öröksége. Köszönet érte. Oborni Teréz KAPILLER IMRE EMLÉKKÖNYV Kapiller Imre emlékkönyv. Szerk. Horváth Zita - Miklós Dániel - Mikó Zsuzsanna - Németh László Sándor. Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára, Budapest, 2019, 320 o. Ismerünk jó néhány olyan levéltárost, aki különös intenzitással van jelen a szakmai közéletben. Akadnak közöttük intézményvezetők, egyesületi elöljárók, akik részesei a szakma életét meghatározó jogszabályok alakításának, s nagy projektek révén formálói a levéltárak belső életének és kutatási irányainak. De nemcsak a vezetők között találunk mintaadó levéltárosokat; vannak olyan, életük nagyobb részét levéltári raktárakban, kutatószobákban töltő levéltárosok, akik páratlan anyagismeretüknek, lucidus gondolkodásuknak és önzetlen személyiségüknek köszönhetően válnak a szakma meghatározó alakjaivá. Közéjük tartozott a Zala Megyei Levéltár főlevéltárosa, Kapiller Imre is. Ha valaki Zala megye történetéhez kapcsolódó forrásokat keresett, annak érdemes volt először hozzá fordulnia. Biztos lehetett abban, hogy az első beszélgetés során kap majd olyan ötleteket és hozzá jelzeteket is, amelyek másként csak a jegyzőkönyvek és iratok hosszas böngészése után bukkantak volna elő. Jó esetben, mert az is előfordul, hogy kulcsfontosságú források nem is ott vannak, ahol a logika szerint lenniük kellene, hanem valami korabeli iratkezelési véletlen folytán egészen másutt. Az ilyen, rejtőzködő természetű dokumentumok tartalmát általában csak az iratkötegeket forgató levéltáros ismeri. Kapiller Imre sok titkot tudott, és ezeket szívesen megosztotta kollégáival és a kutatókkal. Az ötletet nemegyszer saját jegyzeteinek másolatával is megtoldotta. Az emlékkönyv szerzői közül is többen kiemelték önzetlen segítőkészségét. Horváth Zita mondotta Kapiller Imre búcsúztatásakor - a búcsúztató szövege lett a kötet bevezetője -, hogy szinte intézménnyé vált. „Felsorolni is lehetetlen azon 319
