Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Műhely - Wencz Balázs: A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Német Szocialista Egységpárt kapcsolatai 1988 májusa és 1989 szeptembere között
Wencz Balázs A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT ÉS A NÉMET SZOCIALISTA EGYSÉGPÁRT KAPCSOLATAI 1988 MÁJUSA ÉS 1989 SZEPTEMBERE KÖZÖTT A tanulmány célja, hogy átfogó képet nyújtson a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) és a Német Szocialista Egységpárt (NSZEP)1 közötti kapcsolatokról a rendszerváltozás éveiben. írásomban az MSZMP 1988. májusi országos pártértekezlete mellett Grósz Károly és Erich Honecker 1988. szeptember eleji találkozójának részleteire, illetve a kétoldali gazdasági kapcsolatok, a kulturális-tudományos együttműködés és az 1989. nyári menekültkérdés rövid ismertetésére is kitérek. 1 Német elnevezése: Sozialistische Einheitspartei Deutschlands (SED). 2 SAPMO-BArch-DY-30-69704. (115. o.) [Bundesarchiv, Stiftung Archiv Parteien und Massenorganisationen in der DDR, Sozialistische Einheitspartei Deutschlands]. 3 Tőkés Rudolf: A kialkudott forradalom. Gazdasági reform, társadalmi átalakulás és politikai hatalomutódlás 1957-1990. Budapest, 1998, 290. 4 Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Budapest, 2004, 535-536. Az MSZMP 1988. májusi országos értekezlete Az MSZMP történetében 1988. május 20-22. között került sor a második országos pártértekezletre 859 gondosan kiválasztott delegált, 131 központi bizottsági és központi ellenőrző bizottsági tag, illetve 150 vendég részvétele mellett.2 A pártkonferencia három fő célt tűzött ki maga elé. Elsőként segítenie és legitimálnia kellett Kádár János politikai vezetői hatáskörének átruházását Grósz Károlyra, másrészt alkalmat kellett adnia a párt elitjének, hogy érdemben és részletesen kifejthesse véleményét az időszerű politikai problémákról, és végül fel kellett sorakoztatnia a párttagságot az új vezetés rövid távú tervei mögé, amelyek a párt megújulására, a gazdaság stabilizálására és intézményi átalakítására irányultak.3 Kádár úgy vélte, hogy a Központi Bizottság, illetve a Politikai Bizottság egyharmadának kicserélésével és a Moszkva által támogatott Grósz Károly főtitkárrá választásával úgy elégítheti ki a pártellenzéket, hogy közben saját pozíciója nem rendül meg. Grósz azonban túljárt Kádár eszén: titokban olyan forgatókönyvet készített elő és játszatott el a küldöttekkel, amelynek eredményeként a vezető testületek teljesen átalakultak.4 Ennek következményeként a Politikai Bizottságból kimaradt Aczél György, Gáspár Sándor, Havasi Ferenc, Kádár János, Lázár György, Maróthy László, Németh Károly, Óvári Miklós, a Központi Bizottság 105 tagjából pedig 39 főt nem 301
