Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Műhely - Garadnai Zoltán: Charles De Gaulle tábornok keleti nyitási politikája 1944 és 1946 között
Műhely kontinensen. Úgy tűnik, csak így lesz képes Franciaország betölteni azt a fontos szerepet is, amelyet e sajátos helyzet számára előír. ”36 A realitásokat mutatja, hogy Franciaországnak gyakorlatilag a semmiből kellett újjáépíteni a kapcsolatait, mivel 1945 elején nem volt diplomáciai képviselője Romániában, Bulgáriában, Magyarországon és Finnországban sem, és a franciák erre vonatkozó törekvéseit, a francia-szovjet szerződés ellenére, a szovjetek visszautasították.37 36 Uo. 157-158. A Dejean által készített feljegyzésben megfogalmazott javaslatok végül nem kerültek be a francia diplomácia fő vonalába, mivel Bidault külügyminiszter politikájának középpontjában a németkérdés volt, és annak megoldása alá rendelt mindent. 37 DDF 1945. II. N° 22. M. Keller, chargé d’affaire de France à Prague à M. Bidault, Ministre des Affaires Étrangères. Prague, 6 juillet 1945, 39-40. 38 DDF 1945.1. N° 202. M. Massigli, Ambassadeur de France à Londres, à M. Bidault, Ministre des Affaires Étrangères. Londres, 19 mars 1945, 370-371.; Fejérdy Gergely: Magyarország a Quai d’Orsay szemével (1944-1949). Külügyi Szemle, 2007. 1-2. sz. 154. 39 DDF 1944. IL N° 108. Note de M. Burin des Roziers, Conseiller du Cabinet du Président du G.P.R.F. Note pour le général de Gaulle Paris, 1 novembre 1944, 192-193. 40 Uo. N° 111. Note de M. Dejean, Directeur général adjoint chargé des affaires politiques à M. Bidault, Ministre des Affaires Étrangères. Londres, 3 novembre 1944., 256. 41 Boleslaw Bierut (1892-1956): lengyel kommunista politikus, 1944 és 1947 között a Lengyel Népköztársaság Tanácsának elnöke. Párizsban már 1945 márciusában tisztában voltak azzal, hogy a németek legyőzésével a kelet-európai országok szovjet ellenőrzés alá kerültek. Ezt ekkor még ideiglenes állapotnak tartották, és azzal számoltak, hogy ezek az országok, amennyiben Moszkvával szemben ellensúlyt keresnek, a jövőben a nyugati államok felé fognak fordulni, és keresni fogják a kapcsolatot a franciákkal is: „... a Balti államok eltűntek, Románia, Jugoszlávia, Bulgária és kétségkívül Magyarország Oroszország szatellitjei lesznek, és Csehszlovákia is sok fájdalom árán tud majd nagyobb függetlenséget biztosítani a maga számárad 1944 őszén, a moszkvai konferencia után, a francia diplomácia szembesült azzal, hogy két lengyel kormány jött létre, miután a szovjetek elismerték a lublini lengyel kormányt. Ez arra a dilemmára hívta fel a franciák figyelmét, hogy előbb-utóbb választaniuk kell a két kormány között.39 A franciák nehéz helyzetét a lengyelek is érzékelték. A párizsi lengyel emigráns kormány nagykövete 1944. november 12-én Dejeannak hangsúlyozta, lengyel részről attól tartottak, hogy a nyugati és keleti blokk kialakulása háborús feszültséghez vezet. Örömét fejezte ki, hogy a franciák is elkezdték keleti politikájukat: „Mi lengyelek európaiak akarunk lenni. Tekintettel kell lennünk a nagy szomszédunkra, a szovjet területre, de úgy tekintünk magunkra, mint az európai kontinens részére.”40 A franciák és a kommunista lengyelek közötti kapcsolatfelvétel De Gaulle moszkvai útján zajlott le, amikor De Gaulle a szovjetek nyomására 1944. december 9-én megbeszélést folytatott Bieruttal,41 a Lengyel Nemzeti Tanács elnökével. A lengyel vezető a lengyel agrárreformról beszélt, aminek jelentőségét a francia forradalomban végbement változásokhoz hasonlította, és nyíltan kritizálta a londoni 290
