Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Műhely - Garadnai Zoltán: Charles De Gaulle tábornok keleti nyitási politikája 1944 és 1946 között
Műhely nyilvánvalóvá vált. A francia-orosz kapcsolatok Párizs számára alapvető jelentőségűek voltak, de a szerződést kétértelműség jellemezte. De Gaulle számára a prioritást a francia biztonság megteremtése jelentette, miközben Sztálin ennek kisebb jelentőséget tulajdonított, és nem volt érdeke az, hogy a franciák részesei legyenek a háború végén kiépített nemzetközi rendszernek. A tárgyalásokon, amelyek szünetében a francia delegáció kulturális rendezvényeken vett részt, a felek négy kérdést vitattak meg: 1. A németkérdés és az európai biztonság. Ebben a két fél álláspontja megegyezett. De Gaulle a németkérdés végleges és egyértelmű megoldását akarta, és a német újrafegyverkezés veszélye miatt a Ruhr- és a Rajna-vidék nemzetközi (valójában francia) ellenőrzésének szükségességét hangsúlyozta, miközben Sztálin és Molotov az Odera-Neisse határ fontosságáról beszélt, amivel a franciák egyetértettek.24 2. A francia-szovjet szövetségi szerződés a tárgyalások másik fontos témája volt. A szerződést a felek húsz évre kötötték meg, és a fő célt az európai biztonsági rend megteremtése jelentette, amit a franciák az angolokkal és a szovjetekkel együtt kívántak megvalósítani.25 3. Lengyelország vonatkozásában - hosszas vita után - a két fél megegyezett abban, hogy egy független, demokratikus országot szeretnének, amely a francia-lengyel kapcsolatok hagyományai miatt Franciaországnak és a Szovjetuniónak egyaránt szövetségese. 4. A nemzetközi biztonsági rendszert a nagyhatalmak együttműködésére kell alapozni, aminek része Franciaország is, miközben annak másodrendű országok is részesei. 24 DDF 1944 II. N° 236. M. Bidault, Ministre des Affaires Étrangères au Département et aux Représentants diplomatiques de la France, 447. 25 Uo. 448. De Gaulle és Sztálin először 1944. december 2-án tárgyalt egymással. De Gaulle kifejtette: elérkezettnek látja az időt arra, hogy egy erős Franciaország és a Szovjetunió együttműködjön az európai biztonság megteremtésében. Sztálin egyetértett vele abban, hogy szükség van arra, miszerint Franciaország az őt megillető helyre kerüljön. De Gaulle kitért az 1940-es bukás okaira is, amit balesetnek minősített és hangsúlyozta, hogy Franciaország nem talált támogatókra, a Szovjetunió távol maradt, és a segítsége hiányzott a franciáknak, miközben a német veszély mindkét fél számára fennállt. Sztálin egyetértett De Gaulle érveivel, a Rajna-vidékre vonatkozó francia elképzelések jogosságával, de utalt arra, hogy a Maginot-vonal sem védte meg a franciákat, vagyis egy kollektív biztonsági rendszer megteremtésére tett utalást. De Gaulle elismerte Sztálin érveinek jogosságát, majd a beszélgetés a német határokra terelődött, és a szovjet vezető az Odera-Neisse határról, illetve Csehszlovákia 1938 előtti határainak visszaállításáról beszélt. De Gaulle ugyanakkor a német keleti határok kérdését párhuzamba állította a francia keleti határokkal, és hangsúlyozta, hogy Elzász-Lotaringia visszaszerzését a francia nép jogosnak tartotta. Sztálin egyértelművé tette, hogy a francia-szovjet szövetséget az angol-szovjet szerződés mintájára kívánja megvalósítani, és ennek az 1935-ben 286
