Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Műhely - Marosvári Attila: Végleges beolvasztás vagy bevételnövelés? Nicolae Mihäescu tábornok és a debreceni „közigazgatási felső tanács”
Műhely a vegyes kormányzótanáccsal az volt a céljuk elsősorban, hogy egy adott politikai és közjogi helyzetet teremtsenek, hogy a külföld előtt dokumentálhassák azt, hogy ez a terület már elszakadt a magyar hazától.”10 Ezt a narratívát a mai történetírás is tényként fogadja el, tehát azt, hogy a Miháescu-féle tervezet által „a román vezetés a régió végleges beolvasztására törekedett.”11 10 1935 augusztusában az akkor kényszernyugdíjba küldött Görgey Márton, Hajdú vármegyei főorvos azzal vádolta meg az őt elküldő Rásó István alispánt a Bajcsy-Zsilinszky Endre által szerkesztett Szabadság című politikai hetilapban, hogy őt „a magyarság legnehezebb, legcsúnyább és legtragikusabb idejében” nevezte ki „az ellenséges oláh megszálló csapatok parancsnoka az oláh felsőtanácsba, hogy együttműködjék az ellenséges oláh hadsereg vezérkari főnökével. ” Görgey Márton vármegyei főorvost kényszernyugdíjba küldték. Szabadság, 1935. augusztus 25. 7. Rásó e kijelentésért elégtételt kért és perre vitte az ügyet, melyben Görgeyvel szemben elmarasztaló ítélet született. Rásó ugyanis tanúkkal és dokumentumokkal cáfolni tudta, hogy együttműködött volna a románokkal. A rágalmat közlő hetilapot a bíróság a teljes terjedelmű ítélet közzétételére kötelezte. Lásd A Budapesti Kir. Büntető törvényszék B. XXXV. 13277. 1935/9. sz. ítélete. Szabadság, 1937. április 18. 6. 11 Veress Géza: Debrecen román megszállása 1919. április 23-tól 1920. március 11-ig. In: Magyar Történeti Tanulmányok. Szerk. Fehér András. Debrecen, 1982, 35.; Uő: A román megszállás és az ellenforradalmi korszak első évtizede (1919-1931). In: Debrecen története 1919-1944. Szerk. Tokody Gyula. Debrecen, 1986, 180.; Filep Tamás Gusztáv: Baltazár Dezső a hármasúton. Kommentár, 2008. 4. sz. 85.; Kerepeszki Róbert: Rettenetes rablás. Román megszállás a Tiszántúlon. Rubicon, 2011. 5. sz. 38.; Uő: Terror és megszállás. Debrecen megpróbáltatásai 1919/20-ban. In: Csoportosulás, lázadás és a társadalom terrorizálása. Rendészettörténeti Tanulmányok 2. Szerk. Jámbor Orsolya Ilona - Tarján G. Gábor. Budapest, 2019, 68.; Bödők Gergely: Tizenegy hónap. Debrecen román megszállása 1919-20-ban. Kommentár, 2016. 1. sz. 80.; Baráth Béla Levente: „Földbegyökerezés és égbe fogózás...” A Tiszántúli Református Egyházkerület története Baltazár Dezső püspöki tevékenységének tükrében (1911-1920). Sárospatak, 2014, 186. 12 Ez a felvetés bizonyosan valóságos volt. Az Egyetértés című debreceni napilap 1919. október 15- én, tehát egy nappal a Miháescu-féle rendelet kiadását megelőzően arról cikkezett, hogy a debreceni állampénztárban mindössze 870 korona van, az állami tisztviselők már az októberi fizetésüket is részletekben kapták meg, és a novemberi fizetésre egyáltalán nincs már fedezet. Nagy József pénzügyigazgató kijelentette: „csődbe jutottunk. Olyan csődbe, amelyben absolut semmi aktiv vagyon nincs.” Az állami tisztviselők nem kapnak fizetést november 1-én. Egyetértés, 1919. október 15. 1. Pedig valójában itt és ekkor nem erről volt szó. Ha figyelmesen megvizsgáljuk a határozatot, akkor a szövegezés minden felszínessége ellenére kiderül, hogy egyáltalán nem a terület közjogi státusának megváltoztatási szándékáról van benne szó, hanem egy olyan technika alkalmazásáról, amely a zónában keletkező bevételek maximalizálását célozta. A határozat indoklása is úgy szólt, hogy azért hozzák létre ezt a koncentrációt és a hatékonyságnövelést szolgáló szervezeti felépítést, mert „a román hadsereg által elfoglalt ezen területen a közjövedelmek nagyon lecsökkentek és nem képesek fedezni a hivatalnokok fizetéseit”,12 továbbá „úgy a polgári, mint a katonai közigazgatás személyzetének és tárgyi költségének eleget lehessen tenni.” Ha megnézzük, milyen szervezeteket kívántak integrálni a felállítandó közigazgatási felső tanács alá (posta, vasút, dohánygyártás és -elosztás, vám), akkor jól látható, hogy főként közszolgálati területekről van szó, melyek jelentős forgalmi, for266
