Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Levéltártan - Vass Eszter: Állampolgársági és névváltoztatási iratok a Magyar Nemzeti Levéltárban
Állampolgár sági és névváltoztatási iratok a Magyar Nemzeti Levéltárban az iratokat postai úton kapta meg a Főosztály, egy-egy kísérőlevéllel, amelyek jegyzéket is tartalmaztak. Az iratok az 1930-as években keletkeztek anyakönyvi és névváltoztatási ügyekben. Átvételük kapcsán elsőként a Magyar Nemzeti Levéltár Módszertani, Továbbképzési, Iratkezelés-felügyeleti Koordinációs Osztálya (MOTIKO) kezdett tárgyalásokba. A szervnél tett látogatások során a Főosztály és a MOTIKO munkatársai elsődlegesen a hivatalban őrzött állampolgársági vonatkozású iratokat tekintették meg, és megvizsgálták, hogyan lehetne azokat az MNL Országos Levéltárába adni. A szemle során bebizonyosodott, hogy 1884-től 2009- ig őriznek itt iratokat, amelyek döntő többségének kezdő évköre 1933. Az ezt megelőző időszakból mindössze négy fraktúr csomónyi anyagot találtak.19 A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal dolgozói egyöntetűen állították, hogy az iratok a mindennapi ügyintézéshez szükségesek, így azok eredetiben történő átvételére nem sok esély mutatkozott. 19 Fraktúr csomó: formailag is jól elkülönülő, hosszában félbehajtott iratsorozat. 20 2017. január 1-től a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal állampolgársági, névváltoztatási, egyszerű honosítási feladatkörét a Budapest Főváros Kormányhivatal vette át. A látogatás során szóba került a névváltoztatásokkal kapcsolatos iratanyag is, ami korábban az MNL Országos Levéltára „K szekciójában” volt, majd az iratanyagot az Országos Rendőr Főkapitányság részére adták át. Az iratok újbóli levéltárba adásával kapcsolatos szakmai megbeszélésbe a Miniszterelnökség20 is bekapcsolódott. A névváltoztatási iratok az 1933. évtől kezdődően a Tárna utcában voltak {lásd a 2. számú táblázatot!), míg az 1934-1937 között keletkezettek valószínűleg a vonaton történő szállításkor bombatámadás nyomán semmisültek meg a második világháború idején. 1938-tól épen maradtak az iktató- és mutatókönyvek. A levéltár munkatársai arról győződtek meg, miszerint - korábbi álláspontjával szemben - a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal hajlandóságot mutat arra, hogy az iratanyagról a levéltárat tájékoztassa, és együttműködő volt abban is, hogy az iratok jövőbeli sorsának eldöntésébe a levéltár is bekapcsolódjon. Az állampolgársági iratanyag a történeti értékét és a hozzá fűződő kutatói érdekeket tekintve (mint például a családtörténeti kutatások) fontos részét képezi az egykori Belügyminisztérium iratanyagának. A levéltár munkatársai tehát úgy vélték, hogy az iratanyag digitális úton kerülhetne levéltárba, amely elképzelést a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal szakmai és állományvédelmi okokból is teljes mértékben támogatta. Mivel a segédkönyveket (főként a sorszámkönyveket és a felszerelőkönyveket) a mindennapi ügyintézéshez használták, azok meglehetősen rossz állapotban voltak. Továbbá gyakran előfordult, hogy az állampolgársági, illetve a néwáltozatási ügyeket, ha az iratok ugyanarra az állampolgárra vonatkoztak, egyéb belügyi ügyek intézése során összekapcsolták. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal az iratokból rendszeresen szolgáltatott adatokat az ügyfeleknek, közjegyzőknek, póthagyatéki ügyek esetében a bíróságoknak. A legrégebbi aktákban különleges (politikai, vallási) jellegű adatok is vannak, ezért az ügyfelek számára 253
