Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Levéltártan - Nagy Adrienn - Németh László Sándor - Závoczki Adrienn: Hatósági jogkör a Magyar Nemzeti Levéltárban. Tapasztalatok, lehetséges irányok
Levéltártan illetékes levéltárnak, vagy ügyviteli érték esetén az azt keletkeztető szervnek. Amennyiben szükséges, a magyar állam költségvetése megfelelő fedezetet biztosít arra, hogy ezen köziratokat az MNL megvásárolja. A köziratvédelem kapcsán pedig lehetővé vált az állományvédelmi szempontból helytelen körülmények között tárolt köziratok azonnali, az érintett szerv költségére történő elszállítása a Központi Irattározási Szolgáltatóhoz. Az iratok bértároltatására a Hatóság a probléma megszüntetéséig kötelezheti a közfeladatot ellátó szerveket. Rossz irattári állapotok esetén ezzel a lépéssel az iratok penészfertőződése vagy egyéb károsodása megelőzhető. A fenti jogszabályi változásnak köszönhetően jelentősen bővült a Hatóság jogköre, eszköztára. Az állam mindezt annak érdekében tette, hogy a maradandó értékű köziratot eredeti vagy elektronikusan hiteles másolat formájában, használható állapotban a levéltárak megőrizzék, lehetővé téve ezzel az állampolgárok, illetve a kutatók számára a nemzeti múlt értékeinek minél szélesebb körű megismerését. A jogszabályi háttér ismertetése a) Az elszármazott köziratok védelme Az Ltv. 3/A §-a értelmében a közirat annak a közfeladatot ellátó szervnek a tulajdona, amely irattári anyagába a közirat tartozik vagy tartozott, ennek hiányában az állam tulajdonát képezi, kivéve, ha a közirat jogszerűen más szerv vagy személy tulajdonába került. Ez utóbbi esetben beszélünk elszármazott köziratról. A törvény 3/A §. (2) bekezdése értelmében az 1957. január 1-je előtt keletkezett, az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló törvény hatálya alá nem tartozó közirat birtokosát az ellenkező tényállás bizonyításig tulajdonosnak kell tekinteni, aki egyúttal köteles a köziratban foglalt esetleges személyes adatokat a hatályos adatvédelmi jogszabálynak megfelelően kezelni. A törvény 3/B §-a értelmében a maradandó értékű, jelen törvény által előírt módon nyilvántartásban szereplő elszármazott közirat a védett kulturális javak részét képezi csakúgy, mint a törvény által korábban is rögzített maradandó értékű közirat, illetve magánirat. Az 1957. január 1. előtt keletkezett elszármazott köziratok elidegeníthetők a jelen jogszabályi előírásokban foglaltakat figyelembe véve, azonban itt megjegyzendő, hogy a maradandó értékkel bíró elszármazott köziratok esetében fontos változás, hogy az államot elővásárlási jog illeti meg. Amennyiben egy irat tulajdonosa adott esetben értékesíteni szeretné az általa birtokolt iratot, és benne, vagy az árverést szervező cég képviselőjében felvetődik a kérdés, hogy a jogszabályok szerint milyen típusúnak minősül (közirat vagy magánirat) az általa birtokolt irat, akkor lehetősége van a fentiekben említett törvény 7/A §-ában foglaltaknak megfelelően közigazgatási hatósági eljárásban kérni annak megállapítását, hogy az köziratnak, illetve az elszármazott közirat maradan228
