Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Emigráció, ki- és betelepítések - Bariczné Fenyő Noémi: A bukovinai székelyek kálváriája Sántha Menyhért tollából
Emigráció, ki- és betelepítések földönfutóvá tették ezt a népet, és most menjenek megint a karmaik közé, erről hallani sem akartak. De győzött a nyomorúság, a hazátlanság és a sok jó ígéret, annyira, hogy a végén mégis csak beleegyeztek. Csoportonként felhúzódtak Bukovina határára, s egy éjszaka átléptek az ígéret földjére: 1776-ban Radóctól22 8 kilométerre a Szucsáva23 folyó bal partján. A tatárok által elpusztított község helyére telepedtek le, amelyből nem volt egyéb maradva, mint egy templom csonka maradványai. De azon a nyáron borzalmasan megáradt a folyó, és nem mertek ott maradni, följebb húzódtak egy kis emelkedőre, s ott tanácsot tartottak, hogy hol állapodjanak meg végérvényesen. Ekkor pedig előlépett Kajtár Albert,24 egy 96 éves öreg bácsi, aki két menyével és az unokáival volt, mert mind a két fiát az osztrákok lelőtték Madéfalván. Térdre borult és a két kezét az égre emelve azt mondta, Uram teremtőm ne engedd, hogy fáradt, öreg testemet még tovább kelljen hurcolnom, mert már tovább nem bírom. Édes Istenem segíts meg, segíts meg Istenem. Ekkor azon a helyen meg is állapodtak, itt rakták le a falu alapjait, és a falunak Istensegíts nevet adtak, amely 150 éven keresztül hivatalosan is Istensegíts néven szerepelt, egészen az 1918. évi háborús összeomlásig. A mérnökök fölmérték a falu helyét, egy nyílegyenes utcával 82 családnak 82 hold házhelyet, amelynek később mind a négy sarkára ház épült, ahogy a nép szaporodott. így aztán 400 négyszögöles házhelyek alakultak ki, és három utca lett párhuzamosan 3 kilométer hosszúságban. Minden család kapott 36 kataszteri hold földet, és a község tulajdonába helyeztek 1000 hold erdőt, amely később rablógazdálkodás folytán kipusztult és legelő lett belőle. Aminek így is a juh- és szarvasmarha-tenyésztés terén nagy haszna volt a lakosságnak. Istensegítstől délre hat kilométerre szintén így alakult Fogadjisten, és ezzel a két községgel megkezdődött a Bukovinába telepített székelyek sajátos élete. Utána 1784-ben és 1785-ben, vagyis 1825 év múlva telepítette gróf Hadik26 Hadikfalvát, Andrásfalvát, Boldogfalvát és Magyarfalvát.27 A két utóbbit nemsokára fölszívta a többi község és megszűntek. A négy község Radóc várostól keletre 4, 5 és 7 kilométerre, a város környékén helyezkedett el, ahol egy kis Székelyföld alakult ki. 22 Románul: Rádáu^i. 23 Románul: Suceava. 24 Helyesen: Kajtár Lőrinc. 23 Helyesen: nyolc. 26 Hadik András. 27 Mártó nfli Mór valójában 1776-ban jött száz családdal Moldvából Bukovinába, ők alapították Istensegítset és Fogadjistent. A bécsi udvar az 1780-as években kezdte jobban szorgalmazni a betelepülést, 1784-ben általános kegyelmet kaptak azok, akik Moldvából oda költöztek. Megegyeztek a moldvai fejedelemmel, hogy a katonaszökevényeket ki kell adniuk, ezért osztrák tisztek járták a falvakat, és minden magyart válogatás nélkül összeírtak. 1784-ben ismét Moldvába küldték Mártónflit, egyrészt, hogy szőlőtőkéket vegyen, másrészt, hogy meggyőzze a magyarokat, jöjjenek Bukovinába. Akciója sikeres volt: megalakult Andrásfalva, Hadikfalva és Józseffalva. 198
