Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Emigráció, ki- és betelepítések - Krisch András: A hűség „jutalma”. A németek kitelepítése Sopronból, 1946
A hűség „jutalma” - A németek kitelepítése Sopronból, 1946 azonban nemcsak németek és telepesek között volt, hanem a lakásínségben szenvedő Sopron magyar lakosai is visszatetszéssel nézték, amint az újonnan érkezők rövid időn belül ingatlanokat kapnak. A német nyelv használata teljesen az otthon falai közé szorult vissza, ott is csak óvatosan és halkan mertek németül beszélni az emberek. Sok idős kitelepített soha többet nem akart Sopronba visszatérni, hiszen teljesen jogosan úgy gondolták, hogy őket innen kegyetlenül elüldözték. Mások viszont elérzékenyülve, sírva tértek haza. A soproni németség kollektív büntetése különösen igazságtalan, hiszen polgárosodott rétegei nélkül 1921-ben a népszavazás során a terület nem maradhatott volna Magyarországnál. „Hálából” őket huszonöt évvel később elűzték. Hiábavalónak bizonyultak a helyi szinten megindított mentesítési kísérletek, a soproni németség nagyobb csoportjait nem lehetett megmenteni. Kivételek persze voltak, hiszen a Sopron melletti Brennbergbányán dolgozó bányászok megmenekültek, ugyanígy egy-egy iparág nélkülözhetetlen munkásait is lehúzták a listáról. Az országos földbirtokreformmal kapcsolatban már a kitelepítésekkel egy időben megkezdődött a német vagyon kiosztása a magyar betelepülőknek. Mivel a telepesek többnyire nincstelen vagy szegény rétegekből érkeztek, a város újjáépítését nemhogy támogatni nem tudták, még ők szorultak Sopron támogatására, amint az egy közgyűlési jegyzőkönyvben olvasható. Sopronban a Községi Földosztó Bizottság végezte a hátramaradt ingatlanok kiutalását. Itt is gyakoriak voltak a visszaélések, a tagok sokszor a legszebb házakat maguknak utalták ki, sokat számított a „sógorság, komaság, párttagság”. A bizottság időnként látványos keretek között osztotta ki a városi színházban az új tulajdonosoknak a birtokleveleket. „A közönség, főleg az érdektelen kíváncsiskodók csak azért nem fakadtak hangos nevetésre a sok ostoba frázis hallatára, mert nem volt bátorságuk hozza" - írja szemtanúként Németh Alajos középiskolai hittanár. Az itt maradt földeken olyanok szüreteltek és arattak, akik soha nem dolgozták meg ezeket a földeket.45 45 Dr. Németh: i. m. 234. 46 Krisch: A hűség „jutalma”... 83. Az itthon maradhatott soproni németek fenyegetettség-érzése 1946 tavasza után sem szűnt meg, bár további kitelepítésekre a városban már nem került sor. Az elűzések során sok esetben családokat szakítottak szét, a találkozás a később a vasfüggöny mögé zárt városban sokáig szinte lehetetlen volt. A Sopronban maradottak még a ’60-as években is csak úgy tudtak a kitelepített rokonokkal pillanatokra találkozni, ha kimentek a Batsányi utcai vasúti sorompóhoz és a Bécs felől lassan közlekedő vonat felhúzott ablaka mögött utazónak integettek. Hamarosan viszont újabb „találkozásra” nyílt lehetőség, hiszen a Deutschkreutz felé közlekedő vonat visszafelé tartó útján a rokonok ismét láthatták egymást. A Németországban született generációknak Magyarország, az őseik földje sok esetben turisztikai célponttá zsugorodott.46 191
