Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Emigráció, ki- és betelepítések - Krisch András: A hűség „jutalma”. A németek kitelepítése Sopronból, 1946
Emigráció, ki- és betelepítések rendőri kísérettel megindultak a vasútállomás felé. [...] Sírástól elfúló hangon búcsúztak többen, amikor rám ismertek. Többen méltatlankodva közölték velem, mennyien lemaradtak a »kitelepülök listájáról«, akik pedig megérdemelték volna, de hát még időben beléptek a kommunista pártba.”26 26 Dr. Németh Alajos: Sopron könnyes-véres dátumai. Sopron, 1993, 233-234. 27 HU-MNL-SL-XXI.504. (41. d.) [Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára, Polgármesteri Hivatal iratai, 1946. XV. 9/946.]. A kitelepítések megindulásával párhuzamosan külön figyelmet kellett fordítani a hazájuk elhagyására kötelezettek vagyontárgyaira, hiszen ez nemzeti vagyonnak számított, a háború utáni inflációs időkben különösen nagy értéke volt az állatoknak és a gabonának. Április 24-én az áttelepítési kormánybiztos elrendelte a megjelölt vagyontárgyak összeírását. Erre az eddigieknél is nagyobb feladatra a városi és megyei tisztviselőkön kívül tanárokat is igyekeztek kijelölni, ami természetesen nem ment zökkenőmentesen. Az összeíróknak házról házra járva kellett az állatállományt, mezőgazdasági felszerelést, vetőmagot, bort, kerékpárt, rádiót és gépeket összeírniuk. Az elkészült jegyzék egy példányát naponta reggel 8-kor Sántha Ferenc aljegyzőnek kellett átadni, aki egyben átnyújtotta az újabb összeírandók jegyzékét. A másik példányt a Községi Földigénylő Bizottság kapta meg, hogy az állatokról és a vetőmagról gondoskodni tudjon. Az állatokon kívül a szekeret, kocsit, talicskát, kézikocsit a Földigénylő Bizottság szedte össze és helyezte biztonságba. A bizottság a pártok küldöttjeiből ún. gyűjtő csoportokat hozott létre, és átvételi elismervény ellenében vette át az állatokat és a felszerelési tárgyakat. Az állatok összegyűjtésére előre nem volt semmilyen terület kijelölve, ami komoly fennakadásokat okozott. Némileg szervezettebb volt a gabona begyűjtése, erre a Festetich majort jelölték ki. A rendőrség a tárolás biztosítására őrszemeket adott, akik időnként strázsáltak az épület előtt, de teljes biztosításra nem volt lehetőség. Gyakran előfordult, hogy a begyűjtő bizottságok nem tudták megmondani, honnan származik a termény. A lopások valószínűleg itt is a tetőfokra hágtak. Az egyéb tárgyakat, mint a járműveket, rádiókat, varrógépeket, fényképezőgépeket, permetezőket a rendőrség gyűjtötte össze. A kisebb tárgyakat a városháza padlására hordták, a nagyobbakat az Orsolyita rendház Lehár Ferenc utcai pincéjébe.27 A kitelepítettek bora szintén nemzeti vagyont képezett. Május 18-ig kb. 499 hektolitert gyűjtötték össze az ún. Pfandler pincében. A lefoglalt és eltűnt borkészletnek ennél lényegesen jelentősebbnek kellett lennie, hiszen városszerte beszélték, hogy illetéktelenek (karhatalmi alakulatok, polgárőrség) is gyűjtötték a bort. Közismert volt, hogy pártok, hatóságok, hivatalok és intézmények is sok borhoz jutottak, a miniszteri biztosság vendéglőknek és más magáncégeknek többször borral fizetett. Náray biztos már a kitelepítést megelőző napokban nyílt rendelet 186
