Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Emigráció, ki- és betelepítések - Miklós Dániel: Csehszlovák-magyar kapcsolatok az emigrációban a második világháború alatt
Emigráció, ki- és betelepítések összeegyeztethetetlennek tartja.53 Benes titkára, Eduard Táborsky memoárjában arról írt, hogy Habsburg Ottóban a csehszlovák emigráció vezetője olyan akadályozó tényezőt látott, aki el tudta volna érni, hogy ne jöhessen létre az egységes Közép-Európa az ő elnöksége alatt.54 A dinasztiaellenes nézeteiről ismert Benest Károlyi ugyanakkor egyszer mégis kritizálta, mivel egy 1941. novemberi beszédében előbbi csupán annyit mondott, hogy a Habsburgok ügye Ausztriára és Magyarországra tartozik. A magyar politikust Hubert Ripka próbálta azzal leszerelni, hogy a csehszlovák emigráció vezetője jelenleg nem, de húsz évvel korábban már kijelentette: „sem Anschlusst, sem Habsburgokat!”55 53 Károlyi Mihály IV/B... 623. 54 Eduard Táborsky: President Edvard Benes: Between East and West 1938-1945. Stanford, 1981, 118. 55 Dokumenty B/2/2... 254-255. 56 Kellner: i. m. 96. 57 Varga Rózsa: Forbáth Imre Angliai emigrációjáról. Párttörténeti Közlemények, 1985. 1. sz. 165. 58 Litván: i. m. 395. 59 Amerikai magyarok... 232-233. Károlyi számított, támaszkodott a csehszlovák emigrációra: angliai mozgalma, valamint a tengerentúli Jászi-Vámbéry csoport is elfogadta ezt az irányvonalat. Nem volt azonban mindenki ennyire elégedett ezzel. A Londoni Magyar Klub a Horthy-rendszer felszámolásában egyetértett az Üj Demokratikus Magyarországért Mozgalommal, azonban nem osztotta a föderatív elgondolás helyességét, ők maguk a trianoni határok mellett álltak ki.56 Moskovics Kálmán később úgy fogalmazott, hogy a Hitler-ellenes harc aktualizálta a nemzeti szabadságharcok és a függetlenség gondolatát, amit bajosan tudtak csak összeegyeztetni a föderáció eszméjével.57 Az angliai csoportok esetében ez a nézeteltérés nem okozott nagyobb problémát, az viszont már inkább, hogy az Egyesült Államokban nem mindenki támogatta a csehszlovák vonalat a progresszív mozgalmon belül. Jászi nem vállalta a Demokratikus Magyarok Amerikai Szövetségénének vezetőségét, Károlyival pedig az volt a problémája, hogy az 1930-as útja során főleg kommunistabarát személyekkel érintkezett, ezért pedig nem kapott beutazási engedélyt az Egyesült Államokba.58 A radikálisabb chicagói csoport azonban ragaszkodott Károlyi vezetőségéhez. Saját mozgalmat alapítottak, ennek pedig tiszteletbeli elnökévé is megválasztották. Már a szakítás előtt sem rejtette véka alá véleményét Moholy-Nagy László, hogy kritikusan állnak a kialakult helyzethez. Jászinak írt levelében rámutatott arra, hogy egyrészt Vámbéry nem mozgatta meg a beutazási vízum kapcsán washingtoni kapcsolatait, másrészt Schultz Ignác részéről is csak halogatást, ígérgetést tapasztaltak, amikor szóba került, hogy londoni csehszlovák vezetők segítségét kérje az ügyben.59 170
