Levéltári Közlemények, 92. (2021)

Emigráció, ki- és betelepítések - Miklós Dániel: Csehszlovák-magyar kapcsolatok az emigrációban a második világháború alatt

Miklós Dániel CSEHSZLOVÁK-MAGYAR KAPCSOLATOK AZ EMIGRÁCIÓBAN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ALATT Ismert, hogy Magyarország és a csehszlovák emigráció ellentétes oldalon, ellenté­tes érdekekért küzdött a második világháborúban. A budapesti vezetés legalább az etnikai revízió eredményeit kívánta megőrizni a háború utáni időkre. A londoni csehszlovák kormány ezzel szemben az állam restaurációját szerette volna elérni a müncheni döntés előtti határokkal, ami kizárta, hogy Magyarországnál maradja­nak az első bécsi döntés által etnikai alapon visszacsatolt területek. Az Edvard Benes vezette politikai csoport számára ezért a háborús években felértékelődtek azok a magyar emigránsok, akik ellenezték a Horthy-rendszert. A magyar emigránsok politikai tevékenysége a második világháború utáni idő­szakban gyakorlatilag eredménytelen volt (jelentős szerepet egyikük sem játszott Magyarországon 1945 után), azonban szerteágazó kapcsolatrendszerüket kihasz­nálva próbáltak lobbizni Angliában vagy épp az Amerikai Egyesült Államokban olyan ügyekért, amelyek meglátásuk szerint Magyarország érdekeit képviselték, így tett Eckhardt Tibor, a Kisgazdapárt korábbi vezetője, aki Washingtonban kívánta meggyőzni a State Departments a „magyar ügyről”, míg a Károlyi Mihály nevével fémjelzett csoportosulások éppen azt kívánták elérni, hogy Magyarország demokratikus országgá váljon a Horthy-rendszert követően. A csehszlovák fél mindkét esetben fontos, szinte megkerülhetetlen tényező, Eckhardt ellenséget, Károlyi támogatót látott bennük. Maga a csehszlovák emigrá­ció jó információkkal rendelkezett a magyar emigránsokról, és megpróbálta őket - amennyiben lehetett - saját céljaihoz is felhasználni. Előzmény: a csehszlovák emigráció egységesülése és intézményesülése Mielőtt kitérnénk arra, hogy milyen volt a csehszlovák és a magyar emigránsok egymással való viszonya, mindenképpen említést kell tenni Edvard Benes szervező tevékenységéről, amelynek eredményeképpen egységfrontba tömörült a csehszlo­vák politikai emigráció. Ez a folyamat ugyanis hatással volt a hivatalos magyar politikára, továbbá a létrejövő emigráns kormány volt az a csoportosulás, amely együttműködött egyes magyar szervezetekkel. Edvard Benes 1938 októberében megvált csehszlovák elnöki tisztségétől, majd emigrált: előbb Angliába, onnan az Egyesült Államokba távozott. A maradék cseh területek német megszállása, 1939. március 15. után azonban politikai téren újra aktívvá vált. Ennek első eredménye volt, hogy azokkal az amerikai cseh és szlovák 161

Next

/
Oldalképek
Tartalom