Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Seres Attila: Civilizációk törésvonalán. Márton Áron és az erdélyi katolicizmus a szovjet egyházpolitika frontterében a sztálini és hruscsovi korszakban
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok definiálja őt. A jelentés mind az állam, mind az új „népi hatalom” ellenségének számító, a régi burzsoá időket restaurálni kívánó, tekintélyelvű, gyakran a saját papságával és a romániai magyar társadalom egy jelentős szegmensével is konfrontálódó egyházi vezető arcélét rajzolja meg. A bűnlajstromán szerepel az is, hogy a görögkatolikus egyháznak az ortodox egyházzal való egyesítése után az egyik körlevelében egyházmegyéje papsága számára előírta, hogy az unió megsemmisítését ellenző görögkatolikus papokat és híveiket lássák el imakönyvekkel, sőt az is, hogy a római katolikus papság az ő utasításai alapján folytatott agitációt nemcsak a beolvasztást nyíltan megtagadó, hanem a már egyesült görögkatolikus hívek katolikus egyházba való térése mellett. A romániai görögkatolikus egyház ortodox egyházba történő, felülről vezérelt „integrációjának” akadályozása vagy lassítása, a hozzájárulás az azzal szembeni ellenállási gócok infrastruktúrájának kiépítéséhez nyilván mind olyan tényezőnek számítottak, amikre a szovjet diplomácia is felfigyelt. A szovjet egyházpolitikai kurzus és a román egyházpolitikai gyakorlat közötti korrelációt kutatva, a lehetséges párhuzamokat és ellenpontokat keresve természetesen nem szabad figyelmen kívül hagynunk a szovjet-román kétoldalú kapcsolatok periodizációját, tehát adott esetben azt a jelenséget sem, hogy a hruscsovi éra második felétől a román külpolitika részben önállósodik, s a belpolitikai konfliktusok kezelésének technikája is eltér a Szovjetunióban alkalmazottaktól. Szimptomatikus ilyen tekintetben a román vallásügyi miniszter, Petre Constantinescu-Ia§i39 1955. őszi szovjetunióbeli útja is, amelynek során az állam és egyház viszonyában, illetve az állami egyházügyi szervek és az egyházi vezetés közötti egyeztetési mechanizmusban rejlő felfogásbeli különbségek, hangsúlyeltolódások is kitapinthatóvá váltak. A román tárcavezető 1955. október 27-től november 27-ig egy hónapot töltött a Szovjetunióban. Hivatali programjának legfontosabb részeként mélyrehatóan tájékozódott a szovjet egyházpolitikai viszonyok felől, de tartózkodásának hosszú időtartama azt is lehetővé tette számára, hogy elutazzon Grúziába és Azerbajdzsánba, ahol ugyancsak a konfesszionális jellegzetességeket mérte fel.40 Az út tapasztalatairól utólag készített szovjet értékelő feljegyzésekben kiemelték például, hogy a román politikus elcsodálkozott, amikor Karpov elmondta neki, miszerint ő nem vesz részt a Szent Szinódus ülésein, de az ülések előtt a Tanács hivatalában találkozni szokott Alekszijjel, gyakran a pátriárka kezdeményezésére. Constantinescu-Ia§i hivatali rangjából fakadó befolyását ugyanakkor demonstrálja, hogy részt vett a Szinódus munkájában, mindig jelen volt annak ülésein, ahol nemcsak passzív szerepet töltött be, hanem beszámolt, véleményt nyilvánított, időnként „kijavította” a papságot. A román politikus 39 Petre Constantinescu-Iasi (1892-1977): kommunista történész, politikus, 1953-1957 között Románia vallásügyi minisztere. 40 A látogatásáról keletkezett orosz levéltári dokumentáció teljes egészében megjelent: Seres Attila: „Bez dolzsnovo takta k religi i verujuscsim”. Rosszijszkie dokumenti, kaszajuscsieszja voprosza prebivanyija ruminszkovo minyisztra kultov Petre Konsztantineszku-Jasa v SZSZSZR v 1955. In: Goszudarsztvo i Cerkov v SZSZSZR i sztranah Vosztocsnoj Jevropi... 487-534. 116
