Levéltári Közlemények, 92. (2021)
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok - Seres Attila: Civilizációk törésvonalán. Márton Áron és az erdélyi katolicizmus a szovjet egyházpolitika frontterében a sztálini és hruscsovi korszakban
Magyarországi főegyházmegyei méltóságok meglévő normális kapcsolatokat. Sőt, az 1957-1958 folyamán a Tanács apparátusában foganatosított átalakításokra hivatkozva ismét felvetette a Tanács külügyi kompetenciáinak szervezeti formába öntését, kérve, hogy nevezzenek ki mellé egy kifejezetten külpolitikai kérdésekkel foglalkozó helyettest.30 30 Csumacsenko: Szovjet po gyelam Russzkoj Pravoszlavnoj Cerkvi ijevo upolnomocsennie... 11-14. 31 Nyikolaj, születési nevén Borisz Dorofejevics Jarusevics (1892-1961): orosz egyházi föméltóság, 1944-től krutyickojei és kolomnai metropolita, 1946. április 4-től 1960. június 21-ig a Moszkvai Patriarchátus Egyházi Külkapcsolatok Osztályának vezetője. 32 Minderre részletesen lásd Vasziljeva: i. m. 122-166. 33 Iván Vasziljevics Poljanszkij (1899-1956): szovjet politikus, 1944-től haláláig, 1956-ig a Minisztertanács Vallási Kultuszügyi Tanácsának elnöke. 34 Vlaszty is cerkov v Vosztocsnoj Jevrope 1944-1953. T. 1. 1944-1948... 836-840. A hruscsovi vezetés ezzel szemben éppen azzal vádolta a Moszkvai Patriarchátus vezetését, hogy passzívan viselkedik a nemzetközi porondon. Egyrészt valójában arról volt szó, hogy az egyház képviselői, s különösen a Moszkvai Patriarchátus Egyházi Külkapcsolatok Osztályának nagy befolyású vezetője, Nyikolaj metropolita31 mind egyházi berkekben, mind nemzetközi tényezők előtt nyíltan bírálta az állami egyházpolitikát. Másrészt XII. Pius halálával és XXIII. János pápa 1958. október 28-i megválasztásával megváltozott a Vatikán és a Szovjetunió közötti addigi kapcsolat. XXIII. János alapvetően „egyetemesebb” politikát folytatott, célja a pápaság többi keresztény felekezettel és a nem hívő világgal fennálló viszonyának rendezése volt, ami beleillett Hruscsov világpolitikai „enyhüléssel” kapcsolatos elképzeléseibe is. Amikor a pápa 1959. január 25-én meghirdette a II. Vatikáni (Egyetemes) Zsinat összehívását, a Moszkvai Patriarchátus ezzel ellentétes állásponton volt, és kijelentette, hogy a katolikus egyházfő által összehívott zsinatot nem tekinti egyetemesnek, ezért képviselői nem is kívánnak részt venni rajta. Az 1962. október 11-én megnyitott zsinatra végül az orosz pravoszláv egyház, döntően a hruscsovi vezetés nyomására, megfigyelői státusban delegálta meghatalmazottjait.32 Márton Áron és a szovjet-román egyházpolitikai kapcsolatok A szovjet politikai egyházszervezés és állami egyházirányítás fentebb említett modellezése, illetve romániai adaptációi kapcsán tanulságos lehet egy olyan orosz levéltári forrás, amelyet a közelmúltban publikáltak. Az irat a Vallási Kultuszügyi Tanács elnöke, Iván Poljanszkij33 és Gheorghe Vlädescu-Räcoasa moszkvai román nagykövet közötti, 1948. december 13-i beszélgetésen elhangzottakat örökíti meg. A feljegyzés szerint a román diplomata a Szovjetunió területén lévő római katolikus egyház szervezete, valamint a szovjet állami szervek és a katolikus egyház közötti viszony iránt érdeklődött, s kérte, bocsássák rendelkezésére az erre vonatkozó jogszabályokat.34 A kötet szerkesztői nem publikálták, de a feljegyzés mellett 114
