Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig - Kulcsár Krisztina: „A’ pestis idején mire kellessék vigyázni”. Védekezés a határvidéken és a Magyar Királyság belsejében a 18. században
7 KULCSÁR K RISZTINA „A’ PESTIS IDEJÉN MIRE KELLESSÉK VIGYÁZNI” Védekezés a határvidéken és a Magyar Királyság belsejében a 18. században A középkorban és a kora újkorban számtalanszor pusztítottak járványok, a fertőző pestis különösen sok áldozatot követelt. A járványok behurcolását és elterjedését már igen korán, a középkortól kezdődően védő intézkedésekkel, illetőleg elzárással igyekeztek meggátolni. Szigorúan felügyelték a határátkeléseknél a belépőket, akik számára kötelezően letöltendő várakozási időt írtak elő. A veszteglő idő, a belépés korlátozása és ellenőrzése a megélénkülő tengeri kereskedelemmel és közlekedéssel függ össze; a rendszer kialakítása a 14. századi nagy európai pestisjárványhoz és elsősorban a tengeri hatalmakhoz, Raguzához (1377), Velencéhez és a tengeri kikötőknél fekvő városokhoz (mint például Marseille) köthető. A legelső várakozási idő még harminc napos volt (ez volt az ún. Trentina), majd a Földközi-tengeri gyakorlat később átalakult negyven naposra (ún. Quarantina, amelyből a karantén szó ered). A szabad behajózás érdekében a hajósoknak hitelt érdemlően kellett igazolniuk, hogy a hajó fertőzésmentes és járványmentes kikötőből érkezett. Ehhez egy ezt bizonyító hiteles okiratot kellett bemutatniuk, amelyet az előző berakodási helyen állítottak ki számukra. Ezt – velencei mintára – a kora újkorban olyan konzul (később konzuli hivatal) állította ki, aki a célállomás országának kihelyezett illetékes (kereskedelmi és közegészségügyi) megbízott képviselője volt. A helyszíni vizsgálat után kézhez kapott irat tartalmazta a hajó kiindulási kikötőjének, valamint az út során érintett kikötőknek a közegészségügyi állapotát, így azt is, ha mégsem voltak mentesek a járványtól. A veszélyeztetettség mértéke szerint a hivatalok négyféle ilyen iratot vagy „nyílt levelet” (patente -t) állíthattak ki: szabad, tiszta, gyanús vagy érintett, végül piszkos vagy szennyezett, vagyis fertőzött állapotú helyekről (patente libera , netta , sospetta e tocca , bruta ). Az irat tartalmától függött, hogy a hajó a legénységével és rakományával együtt vesztegzár alá kerül-e, egy héttől 40 napig terjedő időtartamra.1 Járványgyanús időben ez utóbbi időt kellett a tengeri kikötőbe érkező hajók legénységének és utasainak eltölteniük (1. kép).2 A 1 Balázs Péter: A tengerészeti egészségügy kezdetei a Magyar Királyságban. Szabályzatok a XVIII. században. Budapest, 2019, /Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtára 131/, 53., 66., 85–86. Az eljárásrendre részletesen lásd az ugyanitt publikált 1755. évi rendeletet: uo. 85–100. Lásd még Uő: Mária Terézia 1770-es egészségügyi alaprendelete. 1–2. kötet. Piliscsaba – Budapest, 2007, /Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtára 57/, 255., 257. 2 Erna Lesky: Die österreichische Pestfront an der K. u. K. Militärgrenze. Saeculum 8 (1957), 82– 104., itt 82.; Olaf Briese: Angst in den Zeiten der Cholera. Über kulturelle Ursprünge des Bakteriums. Seuchen-Cordon I. Berlin, 2003, 242. Tengeri veszteglőállomásra lásd Magyar
