Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig - Kiss Gábor: Fertőzéses megbetegedések az osztrák–magyar haderőben az I. világháború idején
esetén is eleve kizárta a szabadság lehetőségét. Minden szabadságos katona megkapta az említett védőfelszereléseket, amelyeket a veszélyeztetett terület elhagyása után le kellett adni. A védekezést a szúnyogok folyamatos megfigyelését követően készített és állandóan frissített elterjedési térkép segítette. A harmadik fertőzéses megbetegedés a trachoma volt, más néven szemcsés kötőhártyalob vagy egyiptomi szemgyulladás, amely a maláriához hasonlóan krónikus lefolyású.16 Az első nagyobb mérvű trachomajárvány Napóleon egyiptomi hadjárata (1798–1799) idején következett be, amikor 32 000 fős hadserege szinte teljes létszámában megbetegedett. Innen ered a magyar elnevezése is.17 A világhá ború kitörése előtt az osztrák–magyar haderő sorozásain évente átlagosan 2000– 3000 trachomás beteg jelent meg. Őket – a súlyos esetek kivételével – alkalmasnak nyilvánították és megfelelő gyógykezelésre katonai kórházba kerültek. „A tracho ma beteget vagy csak trachoma gyanúsat is semmi szín alatt sem szabad megtűrni az egészséges legénység közt: az ilyen gyógyítás végett – azonnal és haladéktalanul katonai kórházba adandó.”18 A megelőzésre is gondot fordítottak. A legénység figyelmét felhívták a saját törülköző használatának fontosságára. Kézmosásnál a közös víz használatát megtiltották. „A honvéd tiszta edényből tiszta vizet önteni tar tozik mosakodó bajtársának kezére, hogy ez először is a kezét tisztára moshassa és azután már tiszta kezével az arcát is megmoshassa.”19 A nem fertőző, de nem gyó gyult személyeket külön osztagokba szervezve segédszolgálatra osztották be.20 A világháború kitörésekor az osztagok számát a betegek számához igazították. A hat honvédkerületnél általában két-két osztagot állítottak fel, csakúgy, mint a cs. és kir. hadsereg katonai parancsnokságainál. 1915 novemberében ezeket az összesen 400‒500 főt számláló osztagokat Pécsre és Újgradiskára vonták össze háromhavi katonai kiképzésre. Az osztagok legénységét a sapkára és a zubbonyra vart „T” betűvel különböztették meg.21 Mivel a betegek száma nem csökkent, 1917 márci usában az osztagokat az egész osztrák–magyar haderő vonatkozásában századokká, illetve zászlóaljakká alakították.22 Ez összességében több tízezer főt jelentett. A világháború első három évében 190 000 trachomás beteget regisztráltak. 16Kórokozója a Chlamydia trachomatis nevű baktérium. A fertőzés forrása szemváladékával – kezeletlen esetben évekig – üríti a kórokozót. A betegség többnyire kontakt útján terjed, de átvitelében szerepet játszhatnak a közösen használt tárgyak (törülköző, mosdóvíz, stb.). Lappangási ideje 5–25 nap. A betegség krónikus tünete, a trachomás csomó (kocsonyás duzzanat) általában a kötőhártyán képződik, jellemző továbbá a szemhéjak deformálódása, a pillaszőrök befordulása, végül bekövetkezhet látáscsökkenés, vakság is. 17Selye Hugó: A hadsereg trachomaügye . Budapest, 1903, 1. 18HL HFP 1831/fp.-1891. sz. 19HL HFP 4607/fp.-1913. sz. 20Uo. 21HL, Honvédelmi Minisztérium iratai (a továbbiakban: HM), 283187/eln.3.-1915. sz. 22KA, Chef des Ersatzwesens 37/1.-1917. sz. Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig 62
