Levéltári Közlemények, 91. (2020)

Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig - Géra Eleonóra: Járványok és járványok elleni védekezés a magyar fővárosban, 1701–1921

Dr. Szabó Sándor tiszti főorvos szerint a fővárosi villamosok voltak a „baj leg­nagyobb terjesztői”,43 ezek már-már a járvány elleni küzdelem jelképévé váltak. „Ha valamiképpen védekezni akarnak, akkor a legnagyobb baj, a személyes érint­kezés ellen kell védekezni, amely a fertőzést okozza, és ott kell megfogni a bajt, ahol a legnagyobb, tudniillik a villamosoknál” – mondta a Közigazgatási Bizottság egyik tagja.44 Már a kezdetektől rendelkeztek ugyan a vasúti kocsikhoz hasonlóan a vil ­lamoskocsik fokozottabb takarításáról és fertőtlenítéséről, de a fertőtlenítőszer csak korlátozott mennyiségben állt rendelkezésre, így többnyire megelégedtek a szemét és a por eltávolításával. Szeptember végén a rendőrség bevezette, hogy a jár­művekre csak hátul lehetett felszállni, elől pedig leszállni. Az intézkedés végrehaj­tására rendőröket rendeltek ki, ez azonban rendre kudarcba fulladt. Felvetődtek ugyan különböző megoldási lehetőségek, például a lábadozó és a munkaszolgálatos katonák bevonása a rendfenntartásba, sorszám osztása az utasoknak, de ezeket elvetették. A város vezetősége egyébként is ódzkodott a katonaság bevetésétől, mert már volt rá példa, hogy a kirendelt bosnyák, cseh és német anyanyelvű kato­nák puskatussal mentek neki a békés sztrájkolóknak. Ugyanígy nem hoztak ered­ményt a sajtóban elhelyezett felhívások, amelyekben a lakosságokat arra kérték, hogy a közlekedési eszközöket csak indokolt esetben használják.45 A villamosszerelvényekre spanyolnáthában szenvedő betegek nem szállhattak fel, mégis gyakran előfordult, hogy kétségbeesett szülők, ölükben influenzás gyer­mekükkel, kéretőztek fel a kocsikba. Az influenza a villamosok személyzetét sem kímélte, a szokásoshoz képest 70 százalékkal többen mentek betegszabadságra; a helyiérdekű vasútnál dolgozók körében még többen fertőződtek meg, ott ez a szám elérte a 300 százalékot. Ennek következtében mind a villamosokat, mind a helyiér­dekű vasutak járatait erősen korlátozni kényszerültek, ami további feszültségekhez vezetett. A felszállásnál elvben előnyt élveztek a zöld hatósági igazolványukat fel­mutató orvosok, ilyennel azonban csak az Orvosszövetség tagjai rendelkeztek, ezért sürgősen gondoskodni kellett a többi orvos igazolványáról. Október közepé­től a városvezetés ismét megpróbálta csökkenteni a tömegközlekedési eszközök zsúfoltságát, s az előírások betartására a rendőrségtől kértek segítséget. Az utaslét­szám korlátozására irányuló intézkedések azonban hamar a visszályukra fordultak: ha a rendőrök akár egyetlen személyt is leszállítottak, azonnal csődület támadt, és a sokaság mindig a pórul járt utas pártját fogta. Az egyik beszámoló szerint két­három asszony leparancsolása miatt közel négyszáz fős tömeg verődött össze az Délmagyarország, 1918. október 4. 3.; A mozik és mulatók üzemét korlátozzák a spanyolnátha miatt. Uo. 1918. október 5. 6.; A közegészségügyi bizottság megállapította a spanyolbetegség elleni védekezés eszközeit. Uo. 1918. október 18. 4.; Beszüntetett vonatjáratok. Uo. 1918. október 19. 6. 43Fővárosi Közlöny, 1918. december 13. 2286. 44Uo. 1918. október 18. 2043. 45Fővárosi Közlöny, 1918. október 15. 1994–1996.; Uo. 1918. október 25. 2064–2065., 2069., 2071. Járványok és járványok elleni védekezés a magyar fővárosban, 1701‒1921 53

Next

/
Oldalképek
Tartalom