Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig - Kulcsár Krisztina: „A’ pestis idején mire kellessék vigyázni”. Védekezés a határvidéken és a Magyar Királyság belsejében a 18. században
próbálták meggátolni, mint amilyenek napjainkban is megfigyelhetők: csökkentették vagy megtiltották a társas érintkezéseket és csoportosulásokat. Elrendelték például az iskolák és templomok bezárását, megtiltották a nyilvános temetéseket (még a temetőbe sem lehetett kilátogatni), nem lehetett vásárokat és borkiméréseket tartani, és zárva maradtak a kocsmák.72 A hatékonyság természetesen a 18. században is a lakosság fegyelmezettségén, együttműködésén vagy ellenállásán múlott. Törökszentmiklós egyike volt azon településeknek, amelyek ugyan az ország belsejében feküdtek, mégis 1743 tavaszán továbbra is fertőzött gócpontnak számítottak. A ragály eredetét a helyiek egyértelműen a vásárra „jövők-menők” számlájára írták, továbbá úgy vélték, hogy a betegséget a katonaságnál megfertőzöttek hurcolhatták be. Nagy István, Heves és Külső-Szolnok vármegye egészségügyi biztosa rendszeresen tájékoztatta Károlyi Sándor grófot, a Tiszántúli kerület királyi biztosát a járványhelyzetről (infectio ), és jelentéseiből végigkövethetjük a járvány elleni védekezés szakaszait, a fertőzött településeken alkalmazott intézkedéseket. A fertőzötteket elkülönítették, elzárták (ők a praecludált ak), a „víz közé” telepítették, azaz a betegeket a városon kívül, feltehetően a Tisza kanyarulatai által körbefogott helyen helyezték el. Az előírtak szerint rendszeresen megvizsgálták őket (investiga tio), de ezt nem orvos, hanem „borbély” végezte, és csupán a távolból. 73 Nagy István beszámolóiban rendszeresen tájékoztatta Károlyit arról, hány fertőzött, hány gyógyult és hány elhunyt van a rábízott járványos területen – ettől függött a karantén jellege. A számadatokat szóban, kellő távolságból kiáltva közölték, az őrt állóknak ezt jegyzőkönyvben (könyvecskében) kellett vezetniük, és a listákat hetente elküldték a vármegyei alispánnak.74 1743 májusában Nagy István a számok alapján már bízhatott abban, hogy Törökszentmiklóson hamarosan megszűnik a járványveszély. Ezért is kérhette a grófot arra, hogy szüntessék meg a szigorú karantént (rigorosa contumacia ), és hamarosan oldják fel a mérsékelt ( moderata contumacia) zárlatot is. 75 Ajánlott házipraktikák A pestisről már a kora újkorban is jelentek meg ismertetők, leírások, tanácsadások. A 19. század elején a tévhitek megszüntetése céljából nyomtatásban már külön kis ismertetőket is terjesztettek. Ezek felhívták a figyelmet a közvetlen érintkezéssel és 72MNL OL P 396 6. Acta sanitatis, 1. 1740. No. 199. 13. pont; MNL OL P 396 6. Acta sanitatis, 1. 1740. No. 199. 6–7. pont. 73Nagy István Heves vármegye egészségügyi biztosának jelentése, 1743. április 10. MNL OL, Helytartótanácsi levéltár, Magyar Királyi Helytartótanács, Fasciculi mensium: Litterae (C 20), 1743. április 14. – A borbélyokról: Balázs: Mária Terézia ... 207–208., 274–275. 74Lásd Csaroda példáját: MNL OL P 396 6. Acta sanitatis, 1. 1739. No. 12. 6–7 pont. 75Nagy István Heves vármegye egészségügyi biztosának jelentése, 1743. május 11. MNL OL C 37 Acta pestilentia. Károlyi Sándor királyi biztos iratai, 1743. május 18. Járványok, járványkezelés, egészségügy a kora újkortól a 20. századig 24
