Levéltári Közlemények, 91. (2020)
Irodalom - A Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjának magyar vonatkozású dokumentumai (1939–1948) (A Vatikáni Államtitkárság Államközi Kapcsolatok Szekciója Történeti Levéltárában őrzött dokumentumok olasz nyelvű inventáriumának hungarika anyagai 1939. február 10. – 1948. december 31. Szerk. Somorjai Ádám) Fejérdy András
Irodalom 242 második háború alatt tanúsított óvatos magatartás helyes volt-e vagy sem. A témában keletkezett könyvtárnyi szakirodalom annak ellenére sem vezetett konszenzushoz, hogy VI. Pál pápa megbízásából négy jezsuita történész összeállította a Szentszék második világháború alatti tevékenységéről szóló monumentális dokumentumgyűjteményt.1 Az tehát, hogy Ferenc pápa döntése nyomán 2020. március 2-án megnyíltak a vatikáni levéltáraknak az 1939. február 10-től 1958. október 9-ig terjedő időintervallumban keletkezett dokumentumai, valóban történelmi pillanat. A rendkívül izgalmas periódus iratanyagának kutathatóvá válásától mindenekelőtt a második világháborúval, illetve a katolikus egyház és a nácizmus kapcsolatával foglalkozó kutatók várják, hogy korábban megfogalmazott téziseiket eddig ismeretlen dokumentumok segítségével támaszthatják alá. Ez a szakirodalomra jellemző, az 1945 előtti évekre irányuló markáns kutatási fókusz ugyanakkor szinte elfeledteti, hogy XII. Piusz pápasága nem ért véget a második világháborúval. Pedig Kelet-Közép-Európa perspektívájából legalább annyira érdekes Eugenio Pacelli pápaságának második szakasza, amelyet egy újabb totalitárius rendszerrel, a kommunizmussal szembeni küzdelem és – a háborút követő rövid átmeneti időszak után – egy újabb világméretű háború, a hidegháború jellemzett. Miként címe is jelzi, a Somorjai Ádám által összeállított inventárium csak részben lép túl az érdeklődés középpontjában álló második világháborús perióduson: 1945 után csak a hidegháború kezdetéig tartó néhány átmeneti év dokumentumainak jegyzékét találjuk meg benne. A megnyitás körülményeit röviden összegző, valamint a válogatás szempontjait ismertető bevezetőből sajnos nem derül ki, hogy a címben pontosan megadott kronológiai végpont (1948. december 31.) kijelölésekor mi vezette a kötet összeállítóját. Nem tudjuk meg, vajon pusztán arról van-e szó, hogy a megnyitást követően mielőbb a kutatók kezébe kívánt adni egy kalauzt, és ezért koncentrált első lépésben XII. Piusz pápaságának első évtizedére, vagy esetleg az áll a háttérben, hogy a kézirat elkészültekor az 1948 utáni időszak dokumentumainak teljes feldolgozása és kutathatóvá tétele még nem történt meg.2 A külső címlapon és a kötet bevezetőjében jelzett másik nyilvánvaló szűkítés – tudniillik, hogy az inventárium a Vatikáni Államtitkárság Államközi Kapcsolatok Szekciója Történeti Levéltárában őrzött dokumentumok közül kizárólag a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációja fond anyagát ismerteti – ugyanakkor 1 Actes et documents du Saint-Siège relatifs à la Seconde Guerre mondiale. I–XI. Eds. Pierre Blet – Angelo Martini – Burkhart Schneider – Robert Graham. Città del Vaticano, 1965–1981. 2 Utóbbi értelmezést valószínűsíti a Vatikáni Államtitkárság Államközi Kapcsolatok Szekciója Történeti Levéltárának honlapján található kimutatás, amely szerint 2020 februárjáig a Magyarországra vonatkozó dokumentumokat csak részlegesen dolgozták fel. (Időközben az anyag feldolgozottsága előre haladt: az 2021 júniusában jelzett 1950-es időhatár mindenesetre nem jelenti azt, hogy pl. a Mindszenty perre vonatkozó hatalmas anyag már hozzáférhető volna.) Vö. http://www.vatican.va/roman_curia/secretariat_state/sezione-rapporti-stati/archivio-storico/fondi/materiale-pontificato-pio-xii.pdf (Utolsó letöltés ideje: 2020. április 30.)
